Bécs

1542. július 6-án Bécsben átvette a német birodalmi hadak főparancsnokságát Joachim birodalmi őrgróf. Az uralkodó, V. Károly császár és király parancsát teljesítette, amikor ezt a fontos feladatot átvette. A császár öccse, I. Ferdinánd magyar és cseh király, Ausztria főhercege sürgette a nagy hatalmú testvér segítségét, a török elmúlt esztendei foglalásai – elsősorban is Buda elvesztése miatt.

Roggendorf – elmúlt esztendei súlyos – kudarcai miatt esett csorbát is szándékozták ki köszörülni: vagy 21-ezernyi nyugati zsoldos gyalogosserege, 4-ezer főnyi lovasság és vagy még 10-ezer magyar huszár állt már ekkor Bécs alatt. Joachim őrgróf azonban egyáltalában nem volt elégedett: a tüzérség erőtlen és hiányos felszerelésű volt, noha a haditervben Buda visszavívása szerepelt – ehhez pedig feltétlenül szüksége volt modern tüzérségre. Ugyancsak rémhírek érkeztek Magyarországról. Az esztergomi parancsnok, Giaccomo Medici segélykérő-levélben sürgette, hozzon a had magával elegendő élelmiszer, sőt segítségként is – mert itt nincs elegendő.

A legveszedelmesebb helyzet azonban nem ebben állt elő, hanem abban, hogy 1542. július 12-én I. Ferenc Franciaország Valois-házbeli királya újólag háborút üzent V. Károlynak, így az összegyűlt német birodalmi had, amely még nem érkezett meg Bécs alá, hanem Nürnberg alatt táborozott, most már biztos volt, hogy nem indulhat a magyarországi hadszíntérre a törökök kiűzésére.

Az 1542-es keresztény hadjárat aztán Pest alatt hamarosan kudarcba is fulladt.