1545 - Oszmán-török roham a horvát délvidéken

Oszmán-török roham a horvát végvidéken.
Csoportos bajviadal és Zrínyi veresége Szelnice mellett…

 

1545. májusának első felében a nevezetes boszniai pasa, Uléma betört a horvát végvidékekre. Legnagyobb ellenfele a horvát bán, Zrínyi Miklós volt, aki nem csupán azért védelmezte oly szívósan a reá bízott tartományt, Horvátországot, mert ez volt a hivatalából és címéből adódó legfontosabb kötelessége és feladata, hanem azért is, mivel családi birtokainak nagy része is pontosan a török hódítók csapásainak állandóan kitett területeken feküdtek (jelentős részét meg is szerezték a hódítók).

A horvát végvidéket Bosznia felől – elsősorban az 1540-es években folyamatosan – kíméletlen támadások nyugtalanították. Az 1543-as nagy szultáni hadjárat bevezetéseként – éppen a mondott esztendő májusában – a boszniai bég erős sereggel tört előre Zágráb irányába és elfoglalta Csázma várát. A szultán hatodik magyarországi hadjárata után (1543) éppen a Hódoltság kiszélesítése és a török berendezkedés megszilárdítása érdekében tovább folytatódtak a támadások (mind a magyar, mind a horvát végeken).

1544 folyamán újabb összecsapásokra került sor. Uléma és Malkocs (vagy Malkucs) bég seregei portyáztak Szlavóniában, Körös vármegye szenvedte meg. Itt került sor arra az összecsapásra, amelyben Zrínyi Miklós és Rátkay Pál vezette keresztény végváriak és a támadó bégek török vitézei között zajlott le. A felvonuló törökök hadból kiváló oszmán lovasok a horvát-magyar csapat elé száguldván hangos kiabálással és lovaik ugratásával, fegyvereik felmutatásával hívogatták bajra az ellenfeleiket. Így az összecsapás 200-200 török és keresztény végvári vitéz csoportos bajviadalává alakult. Amelyben mindkét fél élet-halálig küzdött és igen nagy veszteségeket szenvedett.

1545 májusa folyamán – éppen ekkor is – a nagy ellenfélnek számító Uléma boszniai pasa pusztított és rabolt a horvát végeken. Szelnice (vagy Szredice – ma így) mellett összecsapott Zrínyi fegyvereseivel és vereséget mért a horvát bán seregére. A horvát bán legyőzése nagy diadalnak számított a boszniai vezér szemében és híre ment a Portára is.

 

E kor levelezésében van arra is számos bizonyítékunk, hogy Zrínyi már az 1540-es években szálka volt a "fényes" Porta szemében, hiszen maga szultán panaszkodott levélben I. Ferdinánd királynak, hogy a horvát bán a békesség rombolója.

A kor főrendjeiről érdemes Klaniczay Tibor véleményét felidéznünk, mert meglehetősen elfogadható jellemzést kapunk e korszak nemességéről:

"szélsőségek között élték életüket; tetteik, politikai állásfoglalásaik tele voltak ingadozássokkal. Cselekedeteik mozgatórugói között nagy szerepet kapott a pénz, a hatalomvágy, a földbirtok halmozására, növelésére irányuló törekvés is. Politikai magatartásuk, állásfoglalásuk nem egyszer ingadozott akár a törökkel, akár a némettel szemben. Harcoltak egymással, jóllehet minduntalan kénytelenek voltak összefogni hol a török, hol mások ellen. Ám ha ezeket a főurakat életük sodrása olyan posztokra állította, ahol érdekük volt kitartani, akkor ott makacsul és hősiesen helytálltak, s a haza minden rögéért készek voltak, ha kellett, vérüket ontani."

 

Ilyenek voltak csak nem mindannyian, Török Bálint, avagy Perényi Péter és Zrínyi Miklós is, aki kimagaslott kortársai közül katonai tehetségével.

 

Szerecz Miklós. Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.