"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

„Nem kevés fejet és tíz elevent fogtunk. Köztük van a görösgali kihaja is.”

1550. április 1-jén írt latin nyelvű levelében a szigeti Horváth Márton vice-kapitány tudatja Perneszy György sárvári kapitánnyal, hogy a Szigetvárra beküldött zsold biztonságára huszárokat bocsátott ki a várból… s mindazt, hogy ez nem is volt hiába való…

Nem volt hiába való, mert amint Horváth Márton írja a közeli görösgali török palánkból portyázók is lestek rájuk: „Pacodra küldtem a pénz elé lovasokat. Vagy százhatvan (!) görösgali török nyomukba szegődött. A várból segítséget kellett küldeni a mieinknek. Isten segítségével a szerencse hozzánk szegődött. Nem kevés fejet és tíz elevent fogtunk. Köztük van a görösgali kihaja is. Tahy Ferenc (ekkor szigeti kapitány) adószedésre kiküldött lovasai is ötvenöt török gyalogosra bukkantak, sok fejet és egy foglyot szereztek. Sajnos lovaink szalmán tengődnek.”

Jól kitetszik tehát, hogy a kikeletre felélénkültek a törökök is. A levél utolsó mondata utalhat arra is, hogy a vár katonasága szükségben vagyon, de arra is, hogy a zöld fű még nem sarjadt ki olybá, hogy a várból a lovakat a legelőkre lehetne csapni (avagy az ellenség lopakodása miatt nem lehet mindezt?).

Sz. M.

lásd. Szigetvári várkapitányok levelezése. szerk. Molnár Imre. Szigetvár. 1971. 21.