„...Jó hit alatt gyakorta tanácskozik vala.”

Farkas a kertek alatt:
a Szegedre készülődő erők összegyülekezése.

1552 januárjában és februárjában már nagy volt a mozgolódás az egész Délvidéken, Temesközben, Tiszántúlon, a Körösök és a Maros mentén. Tóth Mihály egykori szegedi bíró, hogy városát a török elfoglalta, azt fontolgatta, hogy a környékbeli kóborló szabadhajdúk erejét összefogva kiveri a törököt Szegedről, és visszaveszi a várost...

Ezzel a vitéz akcióval indult az 1552-es mozgalmas esztendő. Tóth Mihály szegedi bíró hadszervezéséből aztán hamarosan akkora keresztény hadi vállalkozás kerekedett, amelyet Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelt Szeged veszedelme, vagy Szegedi veszedelem címmel.

Azt tudjuk, hogy Tóth Mihály kiválóan szervezi az akciót, kihasználva jó kapcsolatait a szegediekkel és az alföldi városkában lévő ferences atyákkal, titkon tanácskozik a Tiszára járó szegedi halászokkal. Mindenki beavatott lesz lassan, csak a szegedi török nem sejti, hogy „farkas jár a kertek alatt.”

Az új szegedi szandzsákbég, Kászon nem rég küldött hódoltató levelet Makóra és más településekre, erősen fenyegette őket, hogy igyekezzenek bejönni Szegedre és meghódolni a szultán hatalma előtt. A falvak népe azonban elszökött, vagy a török bég büntető fenyegetésétől vagy a közelgő „vihartól”, a hajdúk titkon kóborlásától megrémülve. Tinódi hangsúlyozza, hogy javarészt „parasztok” – szabadhajdúk – sereglettek Tóth Mihályhoz, de lassan a közelebbi s távolabbi kapitányok is értesítettek a dologról és a hírtől megbolydult a Tisza mentén a végvidék, igyekszik az egész végvári nép, hogy részt vehessenek a Szeged elleni támadásba és a várható gazdag zsákmányba is részesedjenek.

Annál is inkább – mivel híre jön, hogy a gyulaiak már rég kaptak zsoldot. Castaldo őrgróf is ekkor szerez tudomást arról, hogy mi készül. Nem sokára már Aradon gyűlnek össze a főtisztek, s innen jól kitetszik, hogy ez nem egy véletlen neki futás volt a falnak. Istvánffy Miklós írta krónikájában:

„Ott összejöttek Althannal (ti. Aldanával) és Tóth-tal – Bakics Péter, a híres vezérnek, Pálnak a testvére, Dersffy István, a ságvári Dóczy Miklós és Horváth Ferenc, a kit Nagynak neveztek; Temesvárról Alonso Perez, nemzetiségére spanyol, de a magyar lovasoknak bátor és jelen parancsnoka; a németek közül meg a sziléziai Oppersdorff Ádám, háromszáz vértes lovassal. Althan haditanácsot tartott, s miután egy véleményen voltak, úgy döntöttek, hogy a szerencsét meg kell kísérelniök, s ily nagy alkalommal élniök kell. Miután tehát a napot is kitűzték, elhatározták, hogy Tóth Mihály saját gyalogságával menjen előre, s a többi csapat hamar követi.”

Bizonyosan állítható, hogy a kezdő akcióban még volt egy jelentős – de rejtélyes szereplő – éppen ismeretlensége és az általa vezetett nagyszámú sereglés (állítólag 5-ezer főt hozott) bizonyítja, hogy a szabadlegények közül kiemelkedő kóborlóról van szó, bizonyos Nagy Ambrus. Forgách Ferenc krónikájában ezt írta erről a hadról:

„Mihály beavatott segítőivel ötezer gyalogparasztot, úgynevezett hajdút toborzott: a férfiak színe-javát, akiknél testi erőben, gyorsaságban, a fáradalmak, az éhség, a szomjúság, a hideg vagy a hőség tűrésében nem akadt különb”.

A hadi terv a meglepetés erejére és a nagy számú erőre épít. Azt is teljesen átlátják, hogy a Szeged környéki palánkokra, mint Becskerekére is ekkor egy időben kell rámenni. Minden adva van, hogy a vállalkozást sikerrel végrehajtsák. A felsorakozó és támadásra kész erők így oszlottak meg (bár e tekintetben a forrásokban óriási a zűrzavar és az ellentmondás): két fősereg, egyik Tóth Mihály (és vele Nagy Ambrus) parancsnoksága, míg a másik a spanyol Alonso Perez – a nevezetes lovag – vezetése alatt. A két megosztásból is könnyen kitetszik, hogy Tóth a szabadhajdúkat, míg a spanyol zsoldos kapitány a várak összesereglett őrségeit, a király katonáit, az idegen zsoldosokat és a végvári vitézeket vezette.

„Sebastianus de Tinod: De irrupcione rusticorum ad civitatem Nagi Zegödet de intorituu eorundem” – azaz: „Tinódi Sebestyén: A parasztok Nagy-Szeged elleni támadásáról és az ős pusztulásukról.” - olvasható Tinódi Szegedi veszedelmének fejezet versfőiben.

1. SEREG:
Tóth Mihály parancsnok:
600 gyalogos hajdú
240 lovas hajdú
Nagy Ambrus parancsnok:
560 gyalogos hajdú
110 lovas
összesen: 1160 gyalogos és 350 lovas hajdú = 1510 katona + 1000 lajstromba nem vett szabad hajdú.

2. SEREG:
Alonso Perez parancsnokságával
Oppersdorf parancsnok: 300 német vértes lovas
(?) parancsnok: 200 spanyol gyalogosmuskétás
(?) parancsnok: 100 magyar huszár
Bakics Péter, Nagy Horváth Ferenc, Dersffy István és Dóczy Miklós: 600 magyar huszár parancsnokai.
összesen: 200 gyalogosmuskétás, 700 magyar huszár, 300 német vértes lovas = 1200 katona. összesen 3710 fő

Feltételezhető, hogy több hajdú volt a főbíró seregében. Ő maga néhány ezer előkészített hajdúról tett említést. Tinódi, Forgách F. és Istvánffy M. szerint Tóth Mihály 5000 hajdút toborzott össze. A szegedi törökök nem lehettek többen 500 főnél (!).