„Particularis expeditio”
Mi a keresztények stratégiája?

1552. július 11-én a Pápán gyülekező királyi hadak fővezére, Habsburg Miksa főherceg (a későbbi uralkodó) jelentette I. Ferdinánd királynak, hogy az összegyűlt haddal nem indulhat Temesvár felmentésére, mert Khádim Ali pasa már a nógrádi területeken van és Drégelyt vívja (tudjuk, ekkor már el is foglalta), s a harcot véle kívánja felvenni...

Az összehangolt és jól szervezett 1552-es nagy török támadás Magyarország ellen – mint láttuk – óriási pánikot okozott már az első pillanatban. A több irányban támadó török hadak megosztották még azt a kevés keresztény erőt is, amely képes lett volna (?) az ellenállásra. A főherceg jelentéséből kiolvasható, hogy az uralkodónak szándékában állt a stratégiai fontosságú Temesvár megmentése, de egyrészt a távoli Pápáról sikerrel Temesvár alá vonulni (s időben odaérni) kétséges volt, másrészt Ali budai pasa nógrádi hadjárata azzal fenyegetett, hogy a gazdag felvidéki bányavárosok vidékét árasztja el a török had.

Noha – mint Istvánffynál olvassuk – a pasa készen állott a harcra, valójában az udvar és a király szándéka volt „csupán” annyi, hogy az elvesztett várak visszavételére kísérletet tegyenek: „Ali ellenében csak a határok védelmét és az elveszett városok visszaszerzését tartotta szükségesnek, mert ezt talán siker koronázhatja.” De lássuk csak, miféle stratégiai célja lehetett a Pápán gyülekező had Temesvár felmentése?

A fennvázolt okoknál fogva: semmilyen. Temesvárra nem hogy Pápáról, de ez eddig a közelebbi Lippáról, sem Gyuláról, sem Erdélyből Castaldotól nem érkezhetett segítség... Másrészt, ha a pápai tábor komolyan vette azt a szándékát, hogy az elveszett várakat visszavívja, akkor a hozzá csak „karnyújtásnyira álló” s az elmúlt ostromban alaposan megrongált és gyengült – de ugyancsak stratégiai fontosságú – Veszprém visszaszerzésére kellett volna koncentrálnia.

Azonban Khádim Ali budai pasa zseniális északi fordulása – avagy átkelése a Dunán, s Vácról Nógrád felé térése – teljes rémületet okozott a keresztény felső hadvezetésben. Noha a király már előzőleg elrendelte a területi hadfelkelést (particularis expeditio) – avagy az egyes kerületek mozgósítását, ez azonban nem jelentette azt, hogy a hadak gyorsan gyűltek volna.

A dunántúliak Pápára, a felvidékiek Nagyszombatra és Miskolcra rendelése – noha ekkor már Erasmus Tauffel Léván egy nagyobb sereggel várt (s hangsúlyosan várt, láttuk sem Drégelyért, sem a többi nógrádi várért nem mozdult) – és sem a tiszántúliak Debrecen környékére gyülekezése nem volt olyan gyors, hogy az a török áradatnak bármiféle módon is gátat szabhatott volna.

Mindenesetre – visszatérvén a pápai táborba – Miksa főherceg abban bízott a legjobban, hogy újonnan érkezett nagyszámú olasz zsoldossal, és a beérkezett nehézlovassággal sikerrel támadhat a budai pasa ellen... Máshogy történt.

A birodalmi had nyugati főtisztje - díszvértben, 1560 körül. Velimir Vuksics illusztrációja.