„Amikor ezt írom, ezek az újságok. A nagytekintetű bán úrnak szolgái Vinodol kastélyából gyönyörű török lovat küldtek ajándékba egy ifjúval együtt, s hírül adták, hogy a török 35 kirohanást intézett Vinodol kastélya ellen..."

Egy érdekes fejlemény:

Egy orvos beszámolói Ozaly-ból Sárvárra.
Éberség és erődemonstráció a horvát végvidéken.

A XVI. század derekán az egész ország területén – talán – tízegynéhány tanult orvos praktizált. Nem véletlen, hogy nagy becsülete volt tudományuknak. Az egyik nevezetes orvos a Nádasdy-családnál „szolgáló” Szegedi Kőrös Gáspár volt, aki azonban gyakran utazott – hívásra – egyik országos méltóságtól a másikig, s másokat is önzetlenül gyógyított, ha bírta erővel és tudományával.

Érdekes fejlemény – az előző bejegyzésünkkel kapcsolatban –, hogy 1553 őszén gróf Zrínyi Miklós horvát bánt kúrálta, akit súlyos „csípőbántalmak” gyötörtek, oly annyira, hogy a járás is nehezére esett. Szegedi Kőrös Gáspár ugyan nem szól róla, hogy ezt a horvát bán harcban, vagy a hadjáratok fáradalmaiban szerezte volna, de elképzelhetőnek tartjuk, hogy innen eredt betegsége és a járását is veszélyeztető zúzódása (persze lehetséges más kórtörténet is). Különösen azért tartom fontosnak erről megemlékezni, mert a derék orvos Nádasdy Tamáshoz írt levelében (Ozaly, 1553. október. 18.) beszámol arról is, hogy miként zajlott a horvát végvidéki élet – valójában ugyanúgy, mint a magyar – a törökök állandó nyomása alatt. Éppen Zrínyi vitézeinek esetét írta le:

„Amikor ezt írom, ezek az újságok. A nagytekintetű bán úrnak szolgái Vinodol kastélyából gyönyörű török lovat küldtek ajándékba egy ifjúval együtt, s hírül adták, hogy a török 35 kirohanást intézett Vinodol kastélya ellen, foglyul ejtve 13 falubelit, a zsákmány többi részét elhajtva. Mihelyt a bán úr szolgái ezt biztosan megtudták, szétszórtak és megfutamítottak 20 zsákmánnyal megrakott török katonát. A törökök közül élve fogtak el tizenötöt, hat meghalt, a többiek megsebesülve és minden zsákmányt hátra hagyva elmenekültek (tehát két különböző török portya megugrasztásáról volt szó – megjegyzés tőlem.) A mieink sértetlenek maradtak. Ez igaz, mert 14 elfogott török lovat ma Ozalba vezettek, s ezek közül a legjobbat adták a török ifjúval együtt a bán úrnak. Ismét élj boldogul! Datum…1553. okt. 18.”

Nem sokkal későbbi levelében (1553. november. 1.) megírta, hogy bár Zrínyit a betegsége most gátolja a török elleni harcokban, a horvát végvidéken azért nem szűnik meg az éberség. Erdődy Tamás a Tengermelléken van, s onnan visszatértét várják, amint a stájer rendek kapitányával Ungnod Dáviddal és vagy ezer vitézzel végig járja a horvát végeket. Mi volt a célja ennek a nagy csapatmozgásnak Horvátországban? Vélhetően a horvát végvárak vizitációja mellett egyfajta erődemonstráció a szemben álló török végeknek Boszniába; látjátok, mi készen állunk, kár próbálnotok! (Erről a csapatmozgásról – s hasonlókról – egyébiránt a szultáni udvart is tájékoztatták a boszniai bégek – forrásközlésben hoztam már erre példát).
Szegedi Kőrös Gáspár minderről így írt:

„…jelenleg Ozalon foglalkozom jobb lábának (ti. Zrínyiének) kezelésével, amely csípőfájdalomtól szenved. Most valamivel jobban lépked s remélem, csakhamar teljesen megszűnhet a betegsége. Erdődi nagyságos uram még nem érkezett vissza Horvátországból és a tengerparti helységekből, nap mint nap várjuk azonban hazatértét Ungnoddal együtt, aki a horvát várak meglátogatása végett magyarokból, szlávokból (itt talán külön vendekre és szlovénekre gondol?), horvátokból, németekből összegyűjtött ezer katonát, akiket mindenfelé körül vitt magával.”

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal

Vinodoli táj (Tengermellék) - Drivenik várával Horvátországban.

lásd. Szegedi Kőrös Gáspár levele Nádasdy Tamásnak (1553. okt. 18., nov. 1.) In: „Szerelmes Orsikám…” A Nádasdyak és Szegedi Kőrös Gáspár levelezése. ford. és jegyz. Vida Tivadar. Bp. 1988. 48-52.