Szigetvárra vonatkozó feljegyzések a Pozsonyi Kincstárban (helyesen: 1553-1554)

"Sziget vára mostanig az élelmezését a pécsi püspökség tizedeiből és ugyanezen püspökség szokásos birtok jövedelmeiből kapta, valamint más elfoglalt birtokok jövedelmeiből, amelyek azonban teljes egészükben török fennhatósága alatt álltak. (ez már egyenes utalás arra, hogy ezt a jelentést, Pécs 1543-as elfoglalása után keltezhették). A vár és a város erődítési munkáit is azok a jobbágyok végezték, akik nélkül a vár semmiképpen nem védhető. Most Tahy Ferenc megállapodott a pécsi püspökkel egy meghatározott összegben, amelyet az előző évben is megfizetett a püspöknek, hogy a tizedet és a rendes jövedelmet is kapja meg és használja föl a jobbágyok munkáját a maga számára. A jelen évben is meg akar mindent kapni. Ha mindezeket átengedjük neki, a várnak semmiféle tartaléka nem lesz a szűkös időben való fönnmaradásra, sem a napi szükségletre. Méltóztassék Őfelsége erre vonatkozólag dönteni, vajon megengedjük-e ezt Tahy Ferencnek. Ha úgy tetszik, hogy nem lesz neki megengedhető, akkor szigorúan meg kell hagyni, hogy már most álljon el ettől. Hasznosabbnak látszik, hogy ezeket a javakat a szomszédos határhelyek fenntartására fordítsuk inkább, és hogy a kincstár fizesse ki a haszonbérét, amiben ő megegyezett a püspökkel, minthogy valaki magánember hasznot húzzon a köz kárából. Egyébiránt a birtok jövedelmek és a tizedek és minden más jövedelmek kezelésének minden gondját rábízták Dersffy Farkasra, Sziget várának kapitányára (ez egyértelműsíti a datálásunkat: 1553 és 1554 között állt a vár élén - itt is halt meg és Szigetváron temették). Úgy látszik, hogy azért neheztel, mert Ibafay Ferencet utasították, hogy a tizedek begyűjtéséről számadást készítsen. Ugyanis azt hangoztatja, hogy tiszttársai számára neki nem lesz számadása, nem is akar felelni azokról, bárki más tartozik gondozni a számadásokat rajta kívül."

Egy érdekes közlés helyre igazítása... A Szigetvári levelek a Hódoltság korából c. a néhai lelkes és nagy tudású Molnár Imre - "Tanár Úr" által szerkesztett és javarészt latinból fordított forrásközleményekben (kiadták: Szigetvár, 1982), található egy közlés "Szigetvárra vonatkozó feljegyzések a Pozsonyi Kincstárban" cím (OL-Limbus S.II.N-79. /1. köteg 249. - Országos Levéltár) alatt, ahol a datálást 1530 körüli időszakra teszik. Noha a szöveg tanulmányozásából egyértelműen kitetszik, hogy ez jó tíz esztendővel későbbi, hiszen egyértelműen arról tanúskodik, a vár már kikerült Török Bálint kezéből és a királyi Szigeth korszakáról van szó, amely alatt valójában a számos kiváló kapitány vezetésével a szigetiek méltó (és 1566-ban megkoronázott) hírnevüket megalapozták. Az irat maga a szigetiek által behajtott jövedelmek és járandóságok jogos és nem jogos voltát vizsgálja.

vö. Szigetvári levelek a Hódoltság korából. ford. Molnár Imre. Szigetvár. 1982. 54.

Figyelem a következő kitétel a mai döntéshozóknak is megszívlelendő! ... a javakat a közjóért (bonum publicum) használjuk, s nehogy egy "magánember hasznot húzzon a köz kárából".

Fontos figyelni a forrásban arra az evidenciára, amely hangsúlyozza, hogy a körül fekvő falvak járandóságai, jövedelmei és a jobbágyok munkája nélkül a vár nem tartható fenn. Tehát egyértelműen beszél a vár hátországáról (ha úgy tetszik a védelem hátországáról), ilyetén már is könnyen érthető a hadakozásnak az a tragikus és drámai sajátossága, hogy egy-egy portya és támadás egy adott vár környékén miért is jelentette és mutatta a könyörtelen pusztítást és dúlást az ellenség által (így cselekedtek mind a török, mind a magyar végházak vitézei. A helyzet alapvető tragédiája az, hogy mindkét oldalon javában magyar falvak feküdtek és a pusztításnak ezek voltak kitéve).