„sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam, az mi keveset írtam, az igazat írtam”

Arra emlékezve, hogy Tinódi Lantos Sebestyén krónikája 1554-ben Kolozsvárott megjelent nyomtatásban – köszöntsük ezzel:

„sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam, az mi keveset írtam, az igazat írtam”

1554. Tinódi Lantos Sebestyén: „Chronica”

Tinódi krónikáját Kolozsvárott nyomták ki Hofgreff György kolozsvári nyomdájában. 1554. március 14-én Tinódi az ajánlást is megírta:

„EZ ielõn valo kõnyuetskét szõrzeni nem egyebert gondolam, hanem hogy az hadakozo, bay viuo, varac varasoc ronto, es varban szorult Magyar vitezõknec, lenne tanusag, ûduesseges tistõssegõs meg maradasokra, az pogan ellensegnec mimodon ellene alhassanac es hadakozyanac: mert mint illic lelõc szerént az õrdõggel testel es ez vilaggal koroskent az io kõrõsztiénnec hadakozni: vgyan ez vilag szerent es az pogan ellenseggel illic tusakodni, ellene allani, õrõc eletõt nyerni. Lam az hadakozas, embõr õldõkles regõn kezdetõt, még Adam attyanc ideyeben: Mikor az elsõ két fija egyic az masikat Caym Abelt meg õlte: Az vlta fogua meni szantalan soc chyudac hadac, õldõklesõc lõttenec, az Cronikaban bõlchyec aszt mind be irtac. En aszt meg gondoluan, es latuan ez szegin Magyarorszagban, mely chuda veszõdelmes hadac kezdénec lennie: Ezõknec meg irasára, hogy ki lenne vég emlekõzet, senkit nem halhatéc: Mind ezõc meg gondoluan, es vraimnac baratimnac erre valo intesõket gyakorta haluan: Keszõritetém en magamat ez szegin eszszõmmel ezõknec gond viselesere foglalnom, es ez egy nehany istoriat meg irnom õszue szednõm, es az kõssegnec ki adnom, ki lenne az tõb Cronikác kõzõt veg emlekõzet, kinec munkaiaba sokat farattam, futostam, tudakosztam, sokat es kõltõttem. Igaz mondo iambor vitezõktûl, kic ez dolgokba ielõn voltanac ertekõsztem, sem adomanyert, sem baratsagert, sem félelemert hamissat be nem irtam, az mi keueset irtam igazat irtam, ha valahol penig vetõc volna benne, aszt ne en vetkõmnec, hanem az kiktõl ertekõsztem tulaydonichyatoc: Es kérlec titõket ennekõm meg bochyassatoc. Ha penig aszt ertõm hogy ezen munkam ionac es kellemetõsnec teczic tinektõc, ez vtan es ayanlom en magamat mijg az vr isten eltet ez vilagba, az iõuendõ szerenchyakat es hadakat vitessegõket, io akarattal gond viselessel, igazan iamborul õszue szednõm, irnom, es ki adnom igyekõzõm: Kibõl az vitezõc minden igyõkbe kõrõsztyén modra tugyanac ûduessegõkre bõlchyen iarni hadakozni: Touabba ûduõssegõs egessegtõket kiuanom.

Erdelben Kolosuarbol, Bõyt mas honac xiiij. napián: Christus szûletese vtan 1554. esztendõben.”

Az oroszlánt legyőző ószövetségi Sámson a kiadás első lapján...

Az eredeti - XVI. századi magyar nyelvű változat itt olvasható:

https://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web...