"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

„…miféle szolgálatot tehet az ilyenféle fizetetlen néppel!”

Amikor őrizni kell az őrzőket…
Kerecsényi László szigeti kapitány „Nagypénteke”

1555. április 12-én – akkor Nagypénteken – írta magyar nyelvű levelében Kerecsényi László szigeti kapitány Nádasdy Tamásnak, hogy a szigetiek helyzete az ellenséges szorongatás és az ellátatlanság miatt végletesen tragikus: az őrség szökése és a rablás mindennapos...

Talán ez utóbbi kettő szoros összefüggésben is volt egymással, hiszen az ellátatlan és fizetetlen fegyveresek hamar szabadcsapatokba verődtek össze, s jobb esetben így mentek a török birtokára (ezek is mind keresztény és magyar lakta faluk voltak), azokat fosztották ki; avagy a saját területen kezdtek garázdálkodni. Számtalanszor szóltunk már erről!

Kerecsényi minderről így írt a nádorhoz: „…az itten való nép annyira megrettent a fizetetlenség miatt, hogy mióta a mustramester kiment innen, egynéhány darabont kiszökött a várból és a városból. Minden nap, hol harcban, hol azonkívül szökdösnek….” A katonák nem hisznek az ígéreteknek – azzal már tele a padlás – sem a kapitányuk, Kerecsényi bíztatásának sincs foganatja, azt hangoztatják, hogy még az előző kapitány, Dersfy Farkas idejéből is tartozik a Kincstár zsoldjukkal. Kerecsényi azt írta, hogy ezzel a hadi néppel nem lehet semmit sem kezdeni: „Immár ki sem merem őket küldeni a király szolgálatára, mert minden útról elmarad közülük néhány. A kapuknál is őriztetnem kell őket. Ám lássa Nagyságod, hogy miféle szolgálatot tehet az ilyenféle fizetetlen néppel!”

Ugyanebben a levélben Kerecsényi elárulja, hogy saját erszényéből fizetett ki a katonáinak ezer forintnál többet, ezzel tudta maradásra bírni őket. Azonban így is nagy a fogyatkozás. Arról is szólt – végre egy jó hír! –, hogy a megkezdett erődítési munkálatok jól haladnak: „Most két bástyát kezdtem csináltatni. Ha Őfelsége pallérja meglátja, nem kell szégyenkeznem…”

Ugyancsak szükséges volt az építkezés – mivel a védművek faanyaga – ez volt a „vízi várak” és a „modus Hungaricus” szerint épült erődök nagy hátránya – teljesen tönkre ment: „…a város is mindenestül elrohadott…” Ezt jól dokumentálták a királytól érkezett „comissáriusok” – nem is csoda, hogy mindenki menne innen. Ráadásul amíg itt minden csak fogy, erő és akarat hanyatlik, addig a töröknél éppen fordítva – ezzel arányosan növekszik harci kedvük: „A török semmi frigyet nem tart. A siklósi Ahmet bég idejött Görösgalba, és mint a mai napon is, ideszáguldanak a vár alá. Utánuk voltam Patáig, de nem adának harcot.”

Itt számolta be arról is, hogy a szabadhajdúk valamint más haramiák „éktelen dúlásokat és csodálatos gonoszságokat (sic!) cselekszenek” mind Somogyban, mind Zalában. „Nagyságod tiltassa meg a somogyi hajdúknak, kik sok helyen laknak, hogy az éktelen dúlásokat hagyják abba, és a szegény nép kínzását. Immáron Zalában is támadtak haramiák, kik csodálatos gonoszságokat cselekszenek. Letenyén van szállásuk, az előttük járónak Kenéz Ferenc a neve…”

Sz. M.

A képen Kerecsényi László pecsétje...

lásd. MOL-E-184-B-1523; Szigetvári várkapitányok levelezése. szerk. Molnár Imre. Szigetvár. 1971. 31-32.