"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”

„Őfelsége látván a szigeti végháznak nehéz voltát és szükségét, a lovasok és gyalogok fizetését is megöregbítette…”

Amikor pénz áll a házhoz…

1556. április 16-án – s aztán néhány nappal később is – a nádor, Nádasdy Tamás latin nyelvű levelében értesíti az új szigeti kapitányt, Horváth Márkot, hogy a király sürgősen kiutaltatta a szigetiek zsoldját, sőt még azon felül is…
Azaz: pénz állt (végre) a házhoz, azonban nem valamiféle ajándék, vagy jutalom, hanem a szigeti katonaság jogos jussa.

A levélnek (illetve a leveleknek) több érdekessége is van.
Elsősorban talán az, hogy a megelőző könyörgések és fenyegetőzések (tudniillik abban az értelemben, hogy a fizetetlen katonák elhagyják az őrhelyeiket – a dolog valóságos veszedelmet jelentett, hiszen mindennaposak voltak a szökdösések) helyet, nagyobb pénztár-nyitó ereje volt a törökök készülődéséről szóló híreknek. Azaz, valós félelem fogta el az Udvart, mikor bizonyos lett – e tavaszon egyértelművé vált, minden jel erre mutatott –, hogy a törökök Szigetvár ostromához készülődnek. Ekkor már nem volt titok, hogy „Khádim” (vagy „Hádim”, magyarul: „Herélt”) Ali budai pasa – az 1552-es nagy török hadjárat egyik jeles vezére, Veszprém és Drégely elfoglalója, s ott volt a sikertelen egri ostromban is – egyenes parancsot kapott erre a fényes Portától. Tehát a veszedelem híre gyors cselekvésre késztette az Udvart – hamar pénzt küldtek a királyi Szigetre.

Más tekintetben azért is érdekes a levél, hiszen némely vélemények szerint Horváth Márk ekkor még nem is volt a kijelölt helyén, majd csak Szent György napján (április. 24.) foglalta el azt. Tudott, hogy már az esztendő elején kinevezte őt a király a fontos végvár élére, amikor elődje lemondott. Azt is tudjuk azonban, hogy több hónap is eltelt úgy, hogy Kerecsényi László már nem, s Horváth Márk még nem volt a helyén…
Mindennek ellentmondani látszanak – e levelek (s még mások is), hiszen azok neki Szigetbe címzettek. Sőt, ismerünk március hóban írt leveleket is, melyeken Horváth Márk neve szerepel és „ex Regia Zigeth” keltezés…

Egy biztos – s ezt a nádor és Horváth korábbi levélváltásaiból tudjuk – ha még nem is volt – teljes rendszerességgel (pl. mert a nyugati végek és Sziget közt „ingázott”) – Szigetváron az új kapitány, de figyelme és vigyázása így is a szigeti ügyekre irányult, s azon esztendő áprilisában már elfoglalta e posztot. Ennek a ténynek, s annak, hogy az uralkodó, I. Ferdinánd nagyon gyors pénzfizetést tett a szigeti vitézek felé, mintegy üzenete is volt: szükség van rájuk (mindig), de most nagyon.
A nádori levélből az is kitetszik, hogy nem csupán pénzt, de erősítést, katonákat is küldtek ekkor Szigetvárra:

„Addig is, míg a királyi biztosok néppel és nagyobb összeggel meg nem érkeznek, küldünk a hadi nép fizetésére egy tarsolyban és két zsákocskában 1600 aranyat, minden arany (magyar aranyforint) 1 forint 50 dénár (ezüstpénz) értékű, rénusi forint (azaz: „rajnai” vagyis német birodalmi aranypénz) értéke 3000 forint, küldjön róla uraságod nyugtát… kelt Vienna, 16. Aprilis 1556. Thomas de Nádasd palatinus ac locumtenens Regiae Maiestatis etc. m.p.”

Néhány nappal később – április 19-én –, ugyancsak Bécsben kelt levelében a nádor azt írta: „Őfelsége látván a szigeti végháznak nehéz voltát és szükségét, a lovasok és gyalogok fizetését is megöregbítette, amint ezt Kegyelmed Őfelsége comissáriusaitól bővebben meg is fogja tudni.”

A dolog úgy tűnik nagyon sürgős és fontos Nádasdy Tamásnak is, mert április 20-án ugyancsak írt Szigetbe: „…a városiak is, a lovasok is, a gyalogosok is, legyenek felkészülve, fizetésemelést fognak kapni mind, visszamenőleg szolgálatuk kezdetétől. A hadbiztosok viszik a pénzt is.”

A levélhez csatolva az utasítás: „Küldjék tovább e levelet Kanizsáig, Kerechenyi uramhoz!” Azaz: a levelezés úgy ment, hogy a felettesek – jelen esetben a nádor – leküldte futárjával egy biztos pontig, itt Kanizsáig, s onnan a szolgáló főtiszt kötelessége volt tovább küldeni. Így biztosabb és gyorsabb is volt az üzenet útja. Gyorsabb, mert váltott szolgálat vitte (nem egy ember és lova folyamatos fáradsága volt), s biztosabb, mert a címzetthez közeledve már olyan igyekezett, aki nagyobb helyismerettel bírt (nem elhanyagolható szempont).

Sz. M.

A képen: I. Ferdinánd király magyar aranyforintja 1554-ből.

Lapjain: „Patrona Hungariae” és Szent László király.

MOL E-184, B-1530-4, -16.,lásd. Szigetvári várkapitányok levelezése. 1550-1561. szerk. Molnár Imre. Szigetvár, 1971. 47-48.