„benne lévő szánalomra méltókról”

A bátor „postások” dicsérete – titkos hírvivők mennek ki az ostromlott Szigetvárból
Horváth Márk segélykérő levelei az ostromlott Szigetből (a nádorhoz)…

1556. július 18-án kelt az a levél, amelyben a szigeti kapitány, Horváth Márk a nádortól, Nádasdy Tamástól sürgős segítséget kér és remél, mert a vár védelme már igen vesztett az erejéből…

Mint azt már az előző években is tettük számos megosztás hoztunk – az elfeledett (az 1566-os árnyékába szorult, de annál nem kevésbé hősies és az „egri csillagok” 1552-es dicsőségétől el nem maradó) sikeres szigetvári várvédelemről, 1556-ból.
Július folyamán már javában tartott a vár ostroma. Khádim Ali budai pasa minden erejét arra koncentrálta, hogy a gyülekező keresztény felmentő sereg – hiszen annak készüléséről mindent tudott – beérkezése előtt Szigetvárt elfoglalhassa.

A szigeti védelmet vezető Horváth Márk kapitány e levelében kétségek közt írja a nádornak, hogy nem tudja, vajon előzőleg kiküldött (július 10-én kelt) levele eljutott-e hozzá? S itt álljunk is meg egy pillanatra! Tudjuk, hogy Horváth Márk sikeresen – elég sok levelet – kiküldött az ostromlott városból. Mármost a levélvivők személyéről nem sokat tudunk (egyről azonban majd név szerint is megemlékezünk), annyi azonban teljesen bizonyos, hogy olyan edzett és bátor szigetváriak lehettek, akik a környék minden ingoványát, lápját, berekét, nádasát, rejtett erdei útját, mezei vízmosását, kiszáradt vagy éppen vízzel áradók patakmedret és horhót etc. úgy ismertek, mint a tenyerüket. Máskülönben meg sem kísérelhették volna az utat! Más tekintetben azt is tudnunk kell, hogy a budai pasa ostromtábora nem volt oly nagy számú, mint például az Egert vagy Temesvárt vívó seregé 1552-ben, s pláne nem akkora, mint majd a tíz esztendő múltán Szigetvár alá áradó szultáni ármádia (1566).

Ergo: az ostromgyűrű sem volt oly átjárhatatlan a vidéket kiválóan ismerő futároknak, hírvivő „postások”-nak. Ennek ellenére a dolog egyáltalában nem volt veszélytelen: nem csupán azért, mert a vár környékét széles ívben, tetemes sugarú (több kilométernyi) körben cirkálták körbe az ellenséges lovasok (éppen ezen „postákra” vadászva), hanem messze be Somogyországban – a nyugat felé vezető utak mentén is kalandozott a török, kisszámú felderítőcsapatokban; egyrészt, hogy az ellenséges mozgásról azonnal hírt vigyen a budai vezérnek az ostromtáborba, másrészt hogy a kimenőket, úton járókat – titkos levelek miatt – jól kikutassa, átvizsgálja.

A kimenő (s ritkábban bejövő) „postások” tehát nem csupán a titkos utak és rejtekek, de az álcázás mesterei is lehettek – semmiképpen sem hivalkodva (vitézi díszben, mint a hozott illusztráción láthatjuk; az egy korabeli „egyszerű” futár, bár jól láthatóan nyíltól sebesült „lengyel lovas”), hanem „rangrejtve” legegyszerűbben jobbágyi és szegény gúnyában és fizimiskával indultak útra; nem egy esetben maguk valóságban is azok voltak…
Illő, hogy e „névtelen postások” dicsérettel említtessenek!

Visszatérve azonban Horváth Márk szigeti kapitány július 18-án kelt levelére (amely sikerrel kiment), arról írt Nádasdy Tamásnak, hogy a törökök a várárkait töltik minden erővel (azaz a magukkal hozott, erőszakkal hajtott paraszti néppel töltetik fel), és ez a munka már igen közel van a befejezéséhez („iam non multum vacuitatis capit fossa”); a vár védművei igen-igen rongáltak, sok palánk leégett, a töltés leomlott etc. A védelem veszteségei is nőnek: kik a harcok miatt, kik betegségben és gyengeségben vesznek el. Így képtelenség az ellenség túlerejét megakadályozni abban, hogy a várárkok feltöltését sikerrel befejezze – azt sem tudja, meddig lesz egyáltalán ereje, hogy tarthassa a várat („quoad domun istam seruare possumus.” )
Könyörögve kéri a nádort: gondoskodjék Szigetről és a „benne lévő szánalomra méltókról”, mert ha az ostrom még tovább tart, a várral együtt mind elvesznek, s amiből „nagy veszély következik az egész országra.”

Ezt a királyi udvarban s a nádor is, s a végházak főkapitányai is így gondolták – s tudjuk, már készült a segítség: a végkifejlett közeledett.

A levélhez Horváth csatolt egy másik levelet is – amelyről azonban semmit nem tudunk, maga is csak annyit mond, „benyilazták.” Nem tudja török-e, vagy magyar-e? Ebből a kitételből azt sejtem, hogy olyan információt tartalmazott, amely éppen a királyi felmentőhad állásáról, jöveteléről, vagy éppen nem jöveteléről szólt volna… Vélem ez utóbbival van dolgunk! Logikus következtetésnek tűnik, hogy Horváth „csak” tovább küldi; valószínűleg „negatív” információkat tartalmazott – a törökök magyar levelet lőttek be –, hogy a védelmet megzavarják. E „rejtélyes” benyilazott levél valószínűleg arról szólhatott, hogy a felmentő had vereséget szenvedett – ezért a védők ne is várják, avagy még el sem indult.
A valóságban azonban egy tetemes királyi had már Kanizsáról készült Sziget felé indulni.

Sz. M.

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

vö. OL E 185. Nádasdy cs. lt. Missilisek. Horváth Márk levelei., Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai. (Horváth Márk levelei Nádasdy Tamás nádorhoz, és szervitoraihoz, 1556-1561). Somogy Megye Múltjáról 1987. 87.