"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

„Mostan a török igen megrettent a csillagon, ami mostan támadt, amit Isten adjon a veszedelmükre…”

Csillagfordulás.
Horváth Márkó jelenti – a helyzet továbbra is katasztrofális a királyi Szigetben, s a török támadás megindítása bizonyos…

1556. áprilisában (április 12-én, és még egy levélben még „Szent György napja” azaz 24.-e előtt) az új szigeti kapitány, Horváth Márk jelenti a nádornak, Nádasdy Tamásnak, hogy mi a hír Szigetbe…

Külön érdekesség, hogy noha már megvolt kinevezése Szigetvár élére, a kapitányi tisztet, Horváth Márk csak a hónap vége felé (április 26-án vagy akörül vehette át).

Az általa jelentett hírek? Hát abban nincs sok köszönet. Az elmúlt esztendő(k) török törekvései, hogy Szigetvárt elszigeteljék „hátországától”, a környező vidéktől, jól sikerült. A vidék népessége – mint ahogy Horváth Márk itt írta – „teljesen elidegenedett”; semmit nem akar a várhoz beszolgáltatni. Ennek több oka is lehetett: egy rossz mezőgazdasági év és már is nincs semmi; a keveset nem lehet odaadni (de ha muszáj); szigorúan tiltotta a török, és kegyetlenül megtorolta, ha egy falu népe a várbeliekhez bevitte az adóját etc. Így a szigetieknek kell kijárni és erővel beszedni azt „ami jár.” Ezek az utak azonban nagyon veszélyesek – a minap is valami „szerencsétlenség” miatt 67 katona oda veszett, 29 fő pedig megszökött. Egyik rész a fizetetlenség miatt, mások azért (is), mert a törökök elmúlt esztendei (1555-ös Tojgun pasa hadjárata) támadása után egy sokkal erősebb vihar készül kitörni. Horváth Márk írta: „Mostan Tenagyságodnak egyebet nem írhatok, hanem hogy parancsolat van rá a császártól (azaz a szultántól), hogy Szent György napjára Szigetet megvegyék és mind a többi apró várakat is.”

Vagyis szultáni parancs érkezett! Nagyon tudatos és összehangolt haditerv volt az elmúlt esztendők számtalan „apró csatája”, a felőrlő és felmorzsoló harc, amelyben a védelem erejét az ellenség oly sikerrel fogyasztotta (béke időben). Immár elérkezett az idő – vélték Sztambulban a szultáni tanácsban – hogy Szigetvárt is elfoglalják végre.

Horváth Márk úgy tudta, hogy a hadak vezére Ezlam bég lesz, akinek a szultán a janicsárjait küldte – valójában (a régi-új) budai pasa, „Kappan” Ali (azaz: „Khádim” vagy „Hádim”, „Herélt”) állt a had élén, valóban azzal a paranccsal, egyenesen a szultántól (ezt egy későbbi saját levelében árulja el), hogy Szigetvárt mindenáron el kell foglalnia. Horváth Márk egy nagy hadjáratot jósolt 1556-ra (amely azonban „csak” tíz esztendővel később következett el): „Míglen Szigetet megvívják és mind a többi várakat, addiglan a császárnak a hidat Péterváradján megcsinálják és onnan Rákosra száll…” Vagyis átkelve a Dunán az alföldi részen egyenesen Pestig megy a szultáni had, s onnan irány Eger!

Ha a tél itt éri, akkor itt telelnek és a jövő kikeletkor felújítják a harcot és befejezik, melybe belekezdtek. Egyetlen remény van – véli a jó Horváth Márkó (realista vagy idealista bizodalom ez?): „Mostan a török igen megrettent a csillagon, ami mostan támadt, amit Isten adjon a veszedelmükre…”

Az elmúlt esztendő tapasztalatai s a számos könyörgés és persze a főurak, elsősorban a nádor, Nádasdy és a horvát bán, Zrínyi Miklós tanácsai nyomán az uralkodó, I. Ferdinánd mozgósította a „lomhán hadra fogható” erőforrásokat és katonai, valamint pénzügyi segítség kirendelését ígérte a királyi Szigetbe. Ameddig az beérkezik Nádasdy küldött előleget, amint erről április 16-án kelt latin nyelvű levelében beszámolt: „Addig is, míg a királyi biztosok néppel és nagyobb összeggel meg nem érkeznek, küldünk a hadinép fizetésére egy tarsolyba és egy zsákocskában 1600 aranyat, minden arany 1 forint 50 dénár értékű, rénusi forintban (azaz német birodalmi – rajnai forint) értéke 3000, küldjön róla uraságod nyugtát… Vienne, 16. Aprilis 1556. Thomas de Nadasd palatinus ac locumtenens Regie Maiestatis etc. mp.”

Sz. M.

A képen szűk másfél száz esztendővel később a nyugat-európai (talán holland?) város lakói az üstökös (Halley-üstökös 1682-ben jelent meg újra) pályáját figyelik...

vö. MOL-E-185 (11), E-184-B-1530; Szigetvári várkapitányok levelezése. szerk. Molnár Imre. Szigetvár. 1971. 45-47.; Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai. (Horváth Márk levelei Nádasdy Tamás nádorhoz, és szervitoraihoz, 1556-1561). Somogy Megye Múltjáról 1987