„sok tar fejet hoztak be.”

Harc Patánál... (avagy: örömhírt mondhatnánk, de nincs levélpapírunk...)

1556. október. 7-én kelt levelében (egészen pontosan két levélben, egy a nádornak, Nádasdy Tamásnak, a másik a horvát bánnak, gróf Zrínyi Miklósnak) írta a szigeti kapitány Horváth Márk, hogy a törököket – kik Sziget mellett vonultak el – alaposan megverték…

A szokásos történet – amelyet az 1556-os nyári sikertelen török ostrom után láthatunk –, a hadak (sokkal inkább erődemonstrálás, mint konkrét hadi cél) miatt vonulnak, megmutatni magukat. Különösen fontos volt ez a dél-dunántúli törököknek, akik helyzetüket egyfelől igen csak kétségbeejtőnek találták – éppen a nyári „babócsai diverzió”, illetve Szigetvár sikertelen ostroma és a királyi felmentő had felvonulása miatt. Éppen egy ilyen „erődemonstráció” volt török részről az, amelyről itt Horváth Márk beszámolt volt.

A megelőző napok estéjére fordult, mikor a szigetiek összecsaptak a Siklósról érkezett török haddal – Patánál (vagyis a mai Patapoklosi közelében). A siklósi és más garnizonokból származó török had a vonulás irányából (amint ezt már megelőzően is megtette) nyugat felé akarta megkerülni Szigetvárt, s vélhetően le a Dráva irányába igyekezett (volna), hogy a folyó mentén térjen vissza kelet felé.

Pethő János – Tahy Ferenc főlovászmestere – azonban számos vitézzel a vonuló török had után eredt, akik Patáról felkerekedtek s indultak tovább; a hátvédet, a „hátul járóra” azonban rácsaptak a szigetiek. A harc közben sietve beérkezett két török vajda sok málhás állattal és „terhes” – azaz felpakolt – lovakkal, szekerekkel, akit gyalogok kísértek. Ez a menet meglehet a környéken portyázott s hozta be a zsákmányt, vagy inkább a vonuló török csapat élelmét és munícióját szállították. Lemaradtak és most igyekeztek a had után, de a nagy igyekezetben – vesztükre – Pethő János csapatában futottak, akik nem csupán a török hátvédet ugrasztották szét, de legyőzték ezen két vajda katonáit is. A két vajdát és egyéb „fő-törököket” elfogtak és nagy zsákmánnyal tértek vissza… Illetve: „sok tar fejet hoztak be.” Vagyis az elesett ellenség fejeivel tértek vissza.

A levélből tudható, hogy a foglyokat kivallatták s erről jegyzőkönyvet is készítettek, melyet felküldtek a királyhoz.

Mindezt nagy örömmel jelenti Horváth Márk. Írna ő többet is, de kevés a papír (ti. levélpapír) Szigetben, kéri a nádort küldjön neki (sokat). Ugyanitt azt is elmondja, hogy Nádasdy Tamás szervitorai közül, kik Szigetben voltak, mind derék vitézek, hiszen ezt írta róluk: „jámborul viselték magokat.” Név szerint a következők: Baranyai Jakab, Haramia Gyurkó és Zöld Ferenc.

A kép a szöveg mellett (természetesen) nem szinkron, de megér egy misét – stílusosan mondva egy istentiszteletet – hiszen a XVIII. század végén készült patapoklosi református templom belső festett kazettás mennyezetét mutatja. Érdemes megszemlélni.

Sz. M.

vö. OL E 185. Nádasdy cs. lt. Missilisek. Horváth Márk levelei., Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai. (Horváth Márk levelei Nádasdy Tamás nádorhoz, és szervitoraihoz, 1556-1561). Somogy Megye Múltjáról 1987. 93.