„Nem hogy fogyatkoznának, de naponta többülnek…”

Szigetvár megerősítése szükséges.

1556. november 28-án kelt levelében írta Horváth Márk szigeti kapitány a nádornak, Nádasdy Tamásnak, hogy az ostromban megrongált várat meg kell erősíteni, mert híre van, hogy „kikeletre új háború lesz.”

A történetben az a legizgalmasabb, hogy pontosan tudjuk – erről számos forrást bemutattunk már –, hogy a sikertelen szigeti ostrom után az egész dél-dunántúli török offenzíva összeomlott, sőt defenzívában, hovatovább néha pánikszerű menekülésbe fordult.

Azaz: a hódító törökök nem tudták, hogy a „babócsai diverzió”-ban győzedelmeskedő királyi hadnak mik a további céljai. Attól rettegtek, hogy a keresztény csapatok Szigetvár felmentése után Pécs, Siklós visszavételére indulnak. Mint tudjuk erre nem került sor, de a Szigetvártól nyugatra húzódó – mélyen Somogyban elterülő – oszmán-török garnizonokat (amelyeket az előző évben Tojgun pasa hódoltatott) mind felszámolták. A Szigetvár köré épült fojtogató ellenséges gyűrű megszűnt, de az év végére a királyi hadvezetésnek és Horváth Márk szigeti kapitánynak is számot kellett vetnie, hogyan tovább.

Mert hát mi is történt? A keresztény akciók és sikerek az ősz folyamán kifulladtak – a királyi had hazatért. A szigetiek elpusztították a környező török palánkokat – a görösgalit, a sellyeit és szentlőrincit –, de a dél-dunántúli szandzsákokban a török újra fegyverkezett – és aki elfutott, az is visszatért, sőt azonfelül is.
Legalábbis a mondott levél erről tanúskodik. Ugyanis Horváth Márk megírta a nádornak, hogy az elfogott törökök azt beszélik, hogy a Portáról szultáni parancs érkezett a Duna menti bégekhez: gyűjtsenek élelmiszert, takarmányt elegendőt, mert „kikeletre új háború lesz.”

Úgy véli igaz is a hír, mert kémei azt jelentették, hogy Pécsett már 1300 főnyi janicsár van – ennyi még soha sem volt! Ezer janicsár egyenesen azzal az agával érkezett Sztambulból, akiről a szigeti kapitány úgy tudja, hogy a „konstantinápolyi fő janicsár aga.” Az elit katonaság kirendelése Sziget közelébe biztos jele, hogy a törökök a jövő esztendőben újólag megkísérlik elfoglalni a várat – hiszen számukban „Nem hogy fogyatkoznának, de naponta többülnek…”

Valóságos félelmet kelthetett ez a hír, nem csak a szigetiekben, de fenn Pozsonyban és Bécsben is. A város és a vár védművei az elmúlt ostrom alkalmával jórészt teljesen tönkre mentek. Dolgoztak ugyan a javításán és megépítésén – de idő, munkáskéz és pénz is csekély állt rendelkezésre. Ez tehát eddig elégtelen. A szigeti kapitány megkapta a hírét – írta –, hogy a király Sziget megerősítésére gróf Zrínyi Miklóst és a régi kapitányt, Kerecsényi Lászlót rendelte ki. Szigorú paranccsal, hogy deszkát, zsindelyt, gerendát, farönköket Szigetbe szállíttassanak. A külső segítségre szükség is van, mert az elmúlt hadakozások a környéket teljesen elpusztították.

Végezetül emlékezzünk meg arról is, hogy Horváth Márk a sikeres védelem után a katonaság elmaradt járandóságainak kifizetését kérte volt – és a teljes anyagi segítséget. Amennyiben ezt nem kaphatja meg – kijelenti –, hogy nem marad többé Szigetváron. Felmentését kéri. Horváth Márk egyenesen – s többször is megismétli így: „mert bár alázatos szolga és kész szolgálni, de többé Szigetben nem marad.”

Biztosan állítható, hogy Horváth Márk panasza és szándéka is őszinte volt. Ráadásként ott van az az ellentét, amely ha ekkor még nem is oly kibékíthetetlen, de valóságos és a későbbiekben egyre inkább elviselhetetlenné fokozódott közte és a rangban, vagyonban magasan felette álló – erőszakos természetű – gróf Zrínyi Miklóssal megnehezítve minden együttműködést.

Sz. M.

A fénykép – mintegy jelkép (is) – 2012. decemberében készítettem: súlyos nehéz égbolt, reményvesztett komor idő – az éles sziluett, elmosódott kontúrok – vajon mikor jő a segítség?

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

vö. OL E 185. Nádasdy cs. lt. Missilisek. Horváth Márk levelei., Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai. (Horváth Márk levelei Nádasdy Tamás nádorhoz, és szervitoraihoz, 1556-1561). Somogy Megye Múltjáról 1987. 93.