Egy Margit nevű ágyúról, a rác Pribék Lázár hősi haláláról és az 1556-os sikeres várvédelem tüzér hőseiről...

Istvánffy Miklós krónikájából tudjuk, hogy az 1556-os ostrom alatt a Török Bálint által készíttetett Margit nevű ágyú egy ideig jó szolgálatokat tett, de egy szerencsétlenség folytán nagy riadalom okozója is volt egyben. Khádim Ali budai pasa ostromló török hada jelentős tüzérségi fölénnyel bírt, s ezért különösen érzékeny veszteség érte a védőket, mikor mind Erdélyi Bálint, mind a "dalmata" Tobolics Jakab pattantyúsokat súlyos sebesülés érte...

"és az a szokatlan nagy álgyú is, melyet Margitnak hínak vala, mely Szentiványi Antal nevű mesternél Enyinginek (azaz Török Bálintnak) öntettetett vala, az ellenség golyóbisa az csővébe lőttetvén eltöreték haszontalanná lőn. Mely súlyos dolgokkal a mieink nagy veszedelemre jutni láttatnak vala, holott Markó (vagyis Horváth Márk várkapitány) senkit nem találna vala, ki az pattantyússág mesterségéhez tudna, s kit a sebesek helyébe rendelne..."

Azonban szerencséjére a rabok között volt egy rác foglya, bizonyos Pribék Lázár, aki állította, hogy ő érti a tüzérséget. A kapitány hitte is, nem is, de megígérte neki, ha sikeresen, ügyesen működik, akkor visszanyeri szabadságát... Hamar kiderült, hogy Pribék Lázár igazat mondott, már az első lövésével a törökök legnagyobb ostromágyúját tette tönkre. Azonban az ostrom végét nem érhette meg. Az utolsó napokban történt. Amikor július 29-én Pécsről újra megérkeztek Dervis bég vezetése alatt a török ostromágyúk; ezekből – négy ostromágyúból – egy ágyútelepet állítottak harcba a törökök – a vártól északi irányba (inkább északnyugat – lévén a mocsaras tó medre éppen észak felé a legszélesebb), egy Gonász nevű helyen, s innen aktív tüzelésbe kezdettek. Az oszmán-török sáncokba rendelt katonaság azonban ekkor már semmi támadókedvet nem mutatott. Inkább csak tüzérségi harc és puskatűz jellemezte a küzdelmet. Ekkor érte a védelmet egy keserves csapás: az a Pribék Lázár nevű védő – akit Horváth Márk rabságából felszabadított – s a szigetieknek tüzérségi tudásával felbecsülhetetlen szolgálatokat tett az ellenség lövésétől halva esett el. Mondhatjuk a védelem utolsó halottja, de egyik legfájdalmasabb vesztesége volt – „Markó felette nagy bánatjára.”

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

A szigetvári várban az egyedüli korabeli ágyú.