„machinis et falconetis cum ipsis existentibus sic oppido ex vallo et alys quoque vallis extructis”

A segítség közel (?) – Horváth Márk újabb jelentése az ostromlott Szigetből…

1556. július 21-én kelt levelében a szigeti kapitány Horváth Márk írta a nádornak, Nádasdy Tamásnak, hogy a törökök épített töltéseit és ostromműveit – Isten segedelmével – sikerült felgyújtani és elpusztítani…

Ez a levél az egyik legizgalmasabb forrása az 1556-os szigetvári ostromnak, mivel nem csupán a várért vívott elszánt harcról tanúskodik, de arról is, hogy a várbeliek – a tapasztalt katonák legalábbis – számos megfigyelhető jelből érezhették (ha hírét pontosan nem is vették), hogy valami készül „kívülről” az ostromlott Szigetvár felmentése érdekében.
Ekkor – július 18-án már megkezdődtek az összecsapások a Dráva és a Rinya mentén, Babócsánál – a királyi felmentősereg és Khádim Ali budai pasa török erői között, amely összecsapás sorozat egészen július 24-ig elhúzódott…

Horváth Márk már előző ismert levelében is arról írt, hogy a várárkokat és a mocsaras medret a törökök – természetesen az ideterelt magyar jobbágy ezrek tömegei – rendületlenül töltik. Ez a munka sikere felé közeledett, s a védők mindent kétségbeesetten megpróbáltak, hogy megakadályozzák. Sikerrel. A szigeti kapitány írta a töltést – melynek anyaga nagyrészt fából volt – sikerrel felgyújtották (egy sokkal későbbi leveléből tudjuk, hogy már jóval az ostrom után szeptember elején sikerült csak az ekkor gerjesztett tüzet eloltani – ebből fogalmat alkothatunk, annak erejéről. Vagyis a töltés felizzott farészei és a beléhányt rönkök és ágak csak ekkora hunytak ki). Másrészt azt a két „kastélyt” – vagyis bástyákkal szemben emelt fedett tűzelőállásokkal ellátott ostromművet – is lerontották, tűzzel és sorozatos lövésekkel, melyet a török nagy szakértelemmel épített a délkeleti és délnyugati várszegleteken – a bástyákkal átellenben – „duo castella eorum, qui hic ante castrum a duabus pantibus ex scortibus (!) et saccis terra repletis.”

Már mindez így is elég izgalmas és lelkesedéssel töltötte el a védőket. De még inkább az, hogy jól látták, az ellenség a sugárágyúit is, ostromlövegeit is már az elmúlt éjjel kivonta a sáncból („machinis et falconetis cum ipsis existentibus sic oppido ex vallo et alys quoque vallis extructis”); és erőit visszavonta a táborába – írta Horváth Márk.

Azon a napon pedig, amikor a levél kelt, vagyis július 21-én az egész – megfogyatkozott – ostromló török serege elhagyva a régi állásait, nyugatabbra húzódott a Pata „folyó” (valójában patak) mellé („penes fluvium Pathaniensem”). Azt is jól látták, hogy a lovasság szinte mind elment. A török erők így is négy részre vannak osztva – ők azok, akik továbbra is fenntartják az ostromot a vár körül –, de valójában nincsenek sokan, számuk csak a velük lévő erőszakkal munkára terelt paraszti tömegek miatt látszik nagynak („ut mihi videtur copie iste hostium non multa sunt, solumodo, quod multitudo rusticorum cum curribus inter eos est.”).

A védők nagyon reménykednek – írta a szigeti kapitány a nádornak, hogy a törököt megverik (ti. a segítség). Mert a helyzetük már nagyon nehéz – a törökök minden védművet megrongáltak és lerontottak, s nagy veszteségei vannak a védelemnek, amint az elmúlt ízben is megírta, újólag erősíti: kik harcban, kik betegségben vesztek el: „ex gentibus quoque militaribus hic existentibus magnus defectus contigit par hostes et etiam per egritudnies.”

Sz. M.

A kép címe lehetne: "vajon elmegy-e a török?" - óvatos fontolgatások két árny között; fiam és én, a szigetvári vár nyugati falának síkjában, 2012. március.17.

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

vö. OL E 185. Nádasdy cs. lt. Missilisek. Horváth Márk levelei., Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai. (Horváth Márk levelei Nádasdy Tamás nádorhoz, és szervitoraihoz, 1556-1561). Somogy Megye Múltjáról 1987. 88.