„elég kopját vittek el az oldalukban.”

Szigetvár elszigetelve – az 1556-os ostrom előestéjén.
Új török parancsnok érkezik a görösgali palánkba – jelenti Horváth Márk szigeti kapitány. A görösgali portyázók balszerencséje.

1556. április első felében – egészen pontosan április 12-én – kelt levelében, írt Horváth Márk szigeti kapitány a nádornak, Nádasdy Tamásnak, hogy a közeli Görösgal (vagy másutt így: Görösgál) török palánkerődítményébe új főtiszt érkezett…

A jelentés – amely Szigetből a nádorhoz kiment – egyértelműen mutatja, hogy a törökök az előző években (és különösen az előző esztendőben, Tojgun budai pasa somogyi hadjáratában) megkezdett akciójukat, a magyar végvár elszigetelését akarják befejezni. S eddig mindenben sikerrel jártak.

Horváth Márk megírta, hogy most Görösgalba (Szigetvártól nyugatra, cc. 10 kilométernyire) új török bég érkezett, és ezzel egy időben Szentlőrincre (Szigetvártól keletre, 16 kilométernyire) török csapaterősítést küldtek. Alig érkezett el tehát a tavasz, az ellenség tovább folytatta az előző őszön félbehagyott elszigetelő offenzíváját. Hogy ennek sikere, mennyire volt teljes? Könnyen beláthatjuk, ha Horváth Márk ezen leveléből azt is figyelembe vesszük, hogy panaszolva írja, hogy a környező falvak népei semmit nem akarnak szolgálni Szigetnek. Vagyis a töröktől megszállt vidéken a magyar falvak – kik a várnak szolgáltatásokkal (élelmiszer, takarmány, tűzifa, stb.), censusszal, pénzjáradékkal tartoztak – mozdulni sem mertek. A török ezt megtiltotta, és keményen meg is akadályozta. Horváth Márk már katonaság kiküldésével próbálta meg behajtani a falvakon a járandóságot – de ezzel is szerencsétlenül járt.

Azt tudjuk, hogy kiküldött gyalogosaiból 67 fő „odaveszett” – vagyis az összecsapásokban elestek, míg 29 fő dezertált, mivel Szigetben éhezés van, a katonák fizetetlenek, s mindennapos hírek és jelek vannak arra, hogy a törökök támadása hamarosan elkövetkezik. A félelem és az elkeseredettség olyan nagy volt, hogy nem csupán a katonák szökdöstek, hanem maguk a városi polgárok – egészen pontosan a mezőváros parasztpolgárai (oppidani) is ki akartak költözni és biztonságosabb helyre vonulni – írta keserűen Horváth Márk.

A görösgaliaknál az új török bég érkezésekor (de már előtte is) nem volt hiány a harci kedvben. A görösgali palánk fizetett zsoldosai és martalócai nem csupán a szigetieket háborgatták, hanem egész Somogyországot sanyargatták. Egy esztendővel korábban, 1555-ben a görösgali törökök és rácok mintegy 100 lovassal kimentek (Somogy)Dédre – írta mindezt Gecse (Geche) Barabás a nádornak. Itt azonban rosszul jártak. A görösgaliak száguldásának hírére a szenyériek – s más kisebb magyar palánk és vár őrsége is – kijöttek, s a rabló ellenség nyomába szegődtek. A görösgaliak talán értesülhettek erről, vagy csak vérszemet kaptak és a nagyobb zsákmány reményében a vármegye déli része felé húzódtak, de nem egyenest erős palánvárukba, hanem Kálmáncsehi (akkor módos mezőváros és marhakereskedelmi transzútvonal, ma kicsiny falu, Kálmáncsa néven) irányába… Azonban itt a magyarok beérték őket. A véres csetepatéban több török elesett, a többiek elmenekültek, de amint Gecse Barabás írta: „elég kopját vittek el az oldalukban.”

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal

vö. OL E 185. Nádasdy cs. lt. Missilisek. Horváth Márk levelei. lásd. Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai. (Horváth Márk levelei Nádasdy Tamás nádorhoz, és szervitoraihoz, 1556-1561). Somogy Megye Múltjáról 1987. 83.
OL. Nádasdy lvt. 1555.