Török „kármentés” – avagy mint védelmi prevenció.

1556. szeptemberében sűrű levelezésbe kezdett a szigeti kapitány, Horváth Márk. A nádorhoz – szinte naponta – írt leveleiben jelenti, hogy az ostrom alól felszabadult Szigetvár körül az ellenséges mozgás nem szűnt meg, de ugyanakkor azt is jól érzékelhetjük a levelekből, hogy a kezdeményezés a magyarok kezébe ment át…

A szeptember 16-án kelt levélben arról szól, hogy a pécsi Dervis bég és Mahmud bég néhány napja kijöttek Pécsről – csapataiktól kísérve. Az éjszaka folyamán gyors menetben vonultak el Szigetvárt megkerülve, le a Dráva partra, egész Babócsáig. Így a kis török csapat a királyi had közelébe ólálkodott, noha nem a megütközés szándéka végett, inkább csak „kármentést” folytattak. Azt akarták elhozni, ami még használható az esetleg ott maradt fegyverzetből, vagy a meglévő erődítményt maradványait elpusztítani, hogy ne kerüljön a keresztények kezébe. Nem is maradtak sokáig Babócsán, hamarosan Görösgál (Görösgal) felé tértek vissza, annak erődjét is miután kiürítették, felgyújtották.
Amikor a szigetiek – a kapitány levele tudatja ezt – kimentek a leégett görösgali palánk romjai között három sugárágyút is találtak. Ezek közül kettő „rézből” (helyesebben bronzból) – az egyik kilenc tenyérnyi, a másik tizenegy tenyérnyi hosszú – a másik vasból volt, szintén kilenc tenyérnyi hosszal. Ezenfelül még vagy 19 szakállas puskát is találtak. Úgy tűnik a görösgali palánk kiürítése futva ment, mert ennyi fegyvert hátra hagyott az őrsége. E levelében Horváth Márk azt is tudatja, hogy pécsi törökök is félelemben vannak, felbolydultak, mindenki Siklósra igyekszik menekülni, vagy még azontúl, át a Dráván, Szlavóniában – annyira félnek a királyi had támadásától.

Egy nappal később – szeptember 17-én kelt – levelében újabb fejleményekről számol be: a török bégek, már Sellyén is voltak, csak 14 főnyi őrséget hagytak ott hátra, de azokat a szigeti vitézek mind elűzték. Most már mi legyen Sellye palánkjával?

Időközben hírét vette annak is, hogy azok a törökök, akik a Dráván átkelni igyekeztek – a nagy rendetlenségben és tumultusban egy hajót túlterheltek, amely a folyóba süllyedt, harminckét török a Drávába fulladt.

A szeptember 22-én kelt levél újra Görösgalról tudósít. A palánkvár üszkei közül még előkerült három tarack, azonban ezek rongáltak voltak: „kettő elszakadott”, a másiknak „nincs meg az agya.”

Szeptember 26-án megérkezett a királyi parancs: a törököktől elhagyott sellyei palánkot is fel kell égetni! Ezt már másnap végrehajtották a szigetváriak. Sellyéről zsákmányként is behoztak Szigetbe 4 „réz” és egy vaságyút, ezenkívül még 13 szakállas puskát – ezek a fegyverek immár a szigeti arzenált gazdagították.

Sz. M.

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

vö. OL E 185. Nádasdy cs. lt. Missilisek. Horváth Márk levelei., Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai. (Horváth Márk levelei Nádasdy Tamás nádorhoz, és szervitoraihoz, 1556-1561). Somogy Megye Múltjáról 1987. 91-92.; lásd még: Történelmi Tár 1881. 297.
szeptember 15.,