"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

„…Kegyelmed énnekem nem járó lovat, hanem féklovat küldött, amelyet míg bizony élek, el nem adok, hanem Kegyelmed barátságáért és emlékezetéért, hogy ilyen jó barátom és atyafiam adta, amíg élek, megtartom…”

Egy jóakaratú patrónus (nem árt) – Nádasdy Tamás nádor és Horváth Márk szigeti kapitány s egy rég keresett „szeg mén, járó s lépő lovacska.”

1557. márciusának derekán – egészen pontosan március 22-én – kelt magyar nyelvű levelében írta a nádor, Nádasdy Tamás az – éppen lemondott szigeti kapitánynak – Horváth Márknak, hogy ne ajándékba, de pénzért küldjön neki lovat – miegymás; s nem mellesleg jó tanáccsal is tartja, egykori vitézét…

Nádasdy és Horváth Márk jó viszonyának (amely talán korai, de örökre meghatározó „dominus – servitor” viszonyból fakadt) számos bizonyos példáját hoztuk már. Itt az 1556-os sikeres szigeti védelem után lemondott – s menni készülő Horváth Márkóhoz ír levelet Nádasdy, melyben kéri a szigeti kapitányt, hogy egy olyan (sérv)kötőt és „nyeregbe való kötőt” kér, amely a nevezetes török rabnak (Horváth rabja), a kihajának van. Ezek után a lóra tér: „…Továbbá kértem én Kegyelmedtől egy jó lovat, magamnak valót. Pénzem fejébe szerezze és küldje el Kegyelmed. De Kegyelmed énnekem nem járó lovat, hanem féklovat küldött, amelyet míg bizony élek, el nem adok, hanem Kegyelmed barátságáért és emlékezetéért, hogy ilyen jó barátom és atyafiam adta, amíg élek, megtartom. Jól lehet én nem ajándékon, hanem pénzért kértem. Kegyelmed az én pénzem el nem vette, de én szintén úgy tartottam volna, ha el vette volna Kegyelmed a pénzt, mintha ajándékon adta volna. De Kegyelmedet kérem, mint bízott uramat és barátomat, megbocsásson Kegyelmed, hogy ilyen gyakorta bántom Kegyelmedet. Mondják, hogy Kegyelmednél van az, amelyiket én régtől fogva keresek: szeg mén, járó és lépő lovacska, amelyiken a minap is, Kegyelmed a cseh királyhoz ment (ti. a I. Ferdinánd király fiához, Habsburg Miksához – aki ekkor már cseh király volt, s a leendő utód a magyar trónon), Kegyelmeddel volt. És ugyanazon ment be Kegyelmed Szigetbe. Kérem Kegyelmedet, mint bízott barátomat és atyámfiát, adja nekem ezt Kegyelmed. Ingyen bizony nem kívánom, hanem pénzemért. Kegyelmed írja meg, hogy mit küldjek érte. Isten tartsa meg!

Datum in arce nostra Sarwar, 22. Marty 1557.
Thomas de Nádasd palatinus m.p.”

A levele utóiratában Nádasdy elmondja, hogy a „vén király”, azaz I. Ferdinánd meghagyta és megparancsolta, hogy Horváth Márknak birtokot adjanak Pozsony vagy (Mosonmagyar)Óvár tartományában – nyilvánvalóan érdemeiért, s különösen Szigetvár 1556-os sikeres védelméért. Tudjuk, hogy bár Horváth Márkot az uralkodói akarat az országos arisztokrácia, az „ország bárók” (itt nem az újkori báró címről van szó!) sorába emelte volt, de a birtokokat nem itt, hanem a még távolabbi Szepességben kapta meg. Nádasdy arról is írt, hogy míg a szigeti kapitányságot át nem adja, addig maradjon a várban, hogy a „király kegyelmességét el ne idegenítse.”

lásd. Nádasdy Tamás levele Horváth Márkhoz. In: Szigetvári várkapitányok levelezése. szerk. Molnár Imre. Szigetvár, 1971. 68-69.