"thudós népek"

Egy év elmúlt. Mi változott? Az év eleji helyzet királyi Szigetben, anno Domini 1557

1557. január 7-én kelt levelében a szigeti kapitány, Horváth Márk beszámol a nádornak, Nádasdy Tamásnak arról, hogy le kíván mondani a szigeti kapitányi tisztről, vitézeinek azonban ellátást kér, mert vitézlő nép és harcedzett, nem szabad őket világgá engedni...

Tehát mi változott? Ránézésre semmi. Ugyanolyan semmirekellő halogatás a kormányzati szervek részéről, és nemtörődömség, lustaság és hanyagság, amely azonban mások bőrére, sőt a haza állapotának veszélyére van. Azonban 1557 új esztendejében sok minden változott. 1556-ban Horváth Márk és vitézei sikerrel visszaverték Khádim Ali budai pasa ostromát, s a szigeti védelem támadásba ment át. Mindazonáltal Horváth Márk a lerombolt erődítményhez segítséget kér, nem érkezik időben. A zsold és ellátás is késik. A katonaság zúgolódik, lázadozik. Mindenki menni akar innen. Köztük a kapitány is. Leveléből azonban pontosan kihallatszik az aggódás a vitézlő népért - akik a harcokban megedződtek és összekovácsolta őket a sok próbatétel - illetve azért, hogy ki is lesz az utódja... Olyan ember veszi kezébe a vezéri pálcát, aki kiáll úgy a vár és város élén, mint ő, avagy olyan, aki csak elcsábítani igyekszik a katonákat a maga zászlai alá?

Horváth Márk arra kéri - elsőként a nádort, Nádasdy Tamást - figyelmeztesse az uralkodót, hogy ne engedje a szigeti katonaságot szétszéledni. (jegyezzük meg: ezen évben nagy veszteségekkel, de győztesek volta, a szétszéledés és kóborlás kényszere egyedül az ellátatlanság és fizetetlenség, vagyis a megélhetés lehetetlenségének tudható be!) Nem szabad, hogy a szigetiek elmenjenek innen, mert - ahogyan mondja a kapitány - "thudós népek", azaz olyanok, akik a harcban járatosak, harcedzettek. Arra is kéri a nádort ne feledkezzenek el a súlyos sebesültekről és a nyomorodottakról való gondoskodásról: "megh chonkolthanak es megh santholothanak es egyéb károkath vallottak."

A levélben felmerül, hogy ő kit is javasolna utódjául. Pethő Jánosra gondolt (?). Ennek őszinteségében azonban kételkedek (főként a későbbi levelek tükrében). Horváth Márk azt írta, hogy Pethőt már a királyi szolgálatban ismerte, s mint commisárius őt is ismerik a szigeti vitézek, illetve Pethő János is megismerhette Szigetvárt. A szigeti lovasok és gyalogok is szeretik Pethőt.

Aztán itt mindjárt meg is tudjuk miért: nem azért, mert velük élni-halni kíván Szigetben (amely most romokban hever - az 1556-os nagy ostrom miatt); hanem saját zászlai alatt Rezi várába (Balaton-felvidék) kívánja vinni őket.

Horváth Márkó le is szögezi: Reziben nincsen hely a szigetieknek. Legjobb lenne, ha Pethő János Szigetbe jönne lakni. A levélből kiérezhető, hogy itt is az emberekért való foggal-körömmel való viszálykodásba hajló ragaszkodás (vagy elcsábítás) van a háttérben. Pethő azt állítja, hogy Horváth Márkkal a szigetiek nem akarnak szolgálni, mert a törvényes zsákmány részüket nem adja ki, hanem az egész prédát magának tartja vissza (1/3 vagy 1/4 rész járt a kapitánynak a vitézek zsákmányából, a kótyavetyén), sőt még a "király rabját", egy "főrabot" is magának tartott vissza. Ezzel becsületükben sértette meg a szigeti vitézeket - állítja Pethő János.

Horváth Márk e vádakra azt mondja, hogy nem igazak. Sem Pethő, sem más (itt talán Zrínyire gondolhatunk) vádjai. A legénységnek kiosztotta a győzelmek utáni jutalmat és köteles részt (például a török támadás sikeres visszaverése után a katonáknak kiosztott jutalmazásról szóló tételes jegyzékünk is megvan). A zsold 2 forint felett jár, senki nem akar Pethő együtt Szigetben maradni, sőt vallják, hogy Pethő sem, csak őket édesgeti magához, hogy vele aztán Rezibe menjenek.

Sz. M.

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

vö. OL E 185. Nádasdy cs. lt. Missilisek. Horváth Márk levelei., Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai. (Horváth Márk levelei Nádasdy Tamás nádorhoz, és szervitoraihoz, 1556-1561). Somogy Megye Múltjáról 1987. 94.