1557 - Vádak az Udvar előtt

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

 

„…militum universitate in Zigeth existentium seorsim nostro loco et nomine tractandis…”

 

Pethő vagy Horváth?
Vádak az Udvar előtt – és a valós helyzet a királyi Szigetben.

 

1557. február elején – egészen pontosan 10-én – kelt levelében a szigeti kapitány írta a nádornak, Nádasdy Tamásnak, hogy „segítség” érkezett Szigetbe, de abban nem sok köszönet van…

 

Emlékezzünk – éppen egy hónapja, január folyamán – Horváth Márk szigeti kapitány, ki tisztéről lemondani készült, folyamatos vádak érték. Többen is vádolták őt a királyi udvarnál, gróf Zrínyi Miklós, és az utódjának szánt Pethő János (máshol így: Gersei Petheő János), kit a király, I. Ferdinánd, mint „revizort” és leendő kapitányt küldött le Szigetvárra…

 

Pethő olyan paranccsal és felhatalmazással érkezett volt, hogy a tisztekkel és a katonák közösségével „traktáljon” a kapitány utódlás és a vitézek ügyeinek rendezése tekintetében („…cum egregio etc., Marco Horvath capitaneo, caeterisque deinde centurionibus, decemviris et militum universitate in Zigeth existentium seorsim nostro loco et nomine tractandis…”). Már most ez sem szokatlan, hiszen mint láttuk (ezt már többször bemutattuk itt is) komoly hagyománnyal bírt és a XVI. század folyamán még eleven erővel létezett – noha a központi kormányzat és a felsőbb hadvezetés törekvései éppen ez ellen hatottak – az ún. „katonai demokrácia” intézménye.

 

A probléma itt a királyi Szigetben abban állt, hogy úgy tűnik Pethő János a szigeti katonák elcsábítására törekedett, s maga sem gondolta azt komolyan – noha helyismerettel bírt –, hogy Szigetben ő maga maradjon kapitánynak (inkább a Balaton-felvidékre, Rezi várába igyekezett). Ez azonban nem gátolta meg abban, hogy Horváth Márk kapitányt azzal vádolja a király előtt – Horváth szigeti gyalogjainak és lovagjainak panaszaira hivatkozva –, hogy Horváth elvette a katonaság zsákmányát…

 

Hogy mennyiben volt igaz e vád? Ma már bizonyosan nem lehetne megmondanunk. Bizonyos, hogy Horváth Márk sem volt „gáncsnélküli lovag”, azt azonban, hogy a zsákmányból a katonáknak járó 1/3-nyi, vagy ¼-nyi részből az egészet magához vonta – nehezen hihető. Ez annyira zsebre ment, hogy az alárendelt vitézek akár még kard kivonásra is hajlandók lettek volna feljebb valójuk ellen (ez pedig főben járó vétség). Inkább arról lehetett szó, hogy Horváth az elmaradt zsoldot néhány katonának maga meghitelezte, mivel az Udvartól, avagy a Kamarától időben a járandóság meg nem érkezett, így az adósságukat a kapitány a zsákmányból egyenlítette ki (mindez azonban csak feltételezés).

 

Annyi azonban biztos, hogy Horváth Márk ezen levelében arra kéri a nádort, ne engedjék, hogy Pethő János a király előtt alaptalanul vádaskodjék ellene. S aztán rátér a jelen állapotok ecsetelésére. Elsőben is arra, hogy a szigetváriak kérik elmaradt zsoldjuk kifizetését. Másodszor közli, hogy a beígért segítség – a vár megerősítése és építése miatt (amely az elmúlt ostromban nagyon megrongálódott) – megérkezett, de ebben semmi köszönet nincs. Lóczy Benedekkel munkások érkeztek ugyan, de mind szerszámok és élelmiszer nélkül (!), tehát nem hogy munkához nem foghatnak azonnal, de még ezeket az embereket is a vár szűkös és megcsappant készleteiből kell táplálni.

 

Az ellátási hiányok mindenben jelentkeznek. Elsősorban azonban a katonaság elégedetlenkedik a leghangosabban és leglátványosabban. A szlavóniai végekről – Lenkovith által – átküldött erősítés már nem akar Szigetváron maradni. Ugyan „Kursor” Péter vajda és az alárendelt 64 főnyi gyalogos hajlandó maradni, ha elmaradt fizetésükből legalább az elmúlt esztendő október 31.-étől fennálló hátralékát rendezik. Jó lenne, ha a zsold idejében megérkezne, mert a katonai megerősítés csak így nyerhet értelmet (azaz: maradnak meg egy helyben a vitézek), Horváth hozzáteszi, hogy mindehhez még ő is toborzott (saját költségén) vagy másfél száz főnyi gyalogot.

 

Sz. M.

 

Magyar gyalog - 1563

 

Köz. Pénz. Levélt. Hung. 14. 337 fasc. Gersei Petheő János instructioja. (közli: Takáts S.).