„admodum septem virginum, que olleo tempore adventus sponsi deffecerant.”

Példázat a tíz szűzről.
Hogy mindig készen állhassunk!
(Egy feladvány: hogyan lett a tízből hét? Avagy az öt meg öt, hogyan ad ki hetet?)

1558 áprilisának végén, májusának elején Horváth Márk szigeti kapitány a nádorhoz, Nádasdy Tamáshoz írt leveleiben sürgette a szigetiekről való gondoskodást és ellátás folyamatosságát. A török támadást – Khádim Ali budai pasa hosszú ostromát – 1556 nyarán nagy erőfeszítések árán sikerrel visszavetették ugyan, de a nehézségek nem szűntek meg és a dél-dunántúli erődítményre nehezedő nyomás sokrétű és folyamatos…

Jézus Krisztus példabeszédeinek sorába tartozik a tíz szűzről szóló tanítás (Máté evangéliuma 25. 1-13.):

„Akkor hasonlatos lesz a Mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, kik elővevén az ő lámpásaikat kimenének a vőlegény elé…” Közülük azonban öt eszes volt, s lámpásaikba olajt raktak, hogy akkor is a vőlegény elé siethessenek, ha az éjszakai sötétség idején érkezik meg, a másik öt azonban nem gondolt ezzel, s nem is volt olaj a lámpásukban, mikor „Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!” A sötétben érkező vőlegény fogadására csak azok a szüzek siethettek, akik készen álltak, míg a balgák lemaradtak a menyegzőről és kizárattak a lakodalmas házból…

E példázat értelme nyilvánvaló: állj készen, mindig, mert nem tudhatod az órát… Azonban az nem egészen egyértelmű, hogy Horváth Márk április 29-én kelt levelében miért is hét szűzről szól… hogyan lett a tízből hét? Avagy az öt meg öt, hogyan ad ki hetet?

Amint írtam – folyamatos és sokrétű – nyomás nehezedett Sziget várára az őrségre és a mezőváros lakosságára egyaránt 1558 tavaszán (is). Horváth Márk elsőben is a környéken garázdálkodó haramiákra panaszkodik. Ezek a kóborló szabad félkatonai elemek csapatokban verődve a vidéket fosztogatták – nem elég a török portya (!) – és veszélyeztették a vár ellátását. „Ezek, – írta Horváth – Isten és ember ellen való szörnyű cselekedeteket tettek a szegénységen.” A levele azonban arról is árulkodik, hogy azt véli ezek a haramiák nem saját szakállukra kóborolják és fosztogatják a vidéket, hanem valaki – nem mondja ugyan ki, de valószínűleg gróf Zrínyi Miklósra gondol – zsoldjában állnak. Hiszen azt írta a nádornak, kérje a királyt, hogy parancsolja meg, hogy tartózkodjanak efféle gonosz cselekedeteiktől, mert ha nem: „tanúságom van, hogy valahol érem érdemük szerint büntessem meg őket.”

Azon a napon igen „sűrűn” jöhettek a hírek, mert még nyomban e levele megírása után, egy másikat is írt a szigeti kapitány (ugyancsak a nádornak címezve), amelyben arról szól, hogy délelőtt kilenc óra tájban megérkezett Nádasdy futárja, aki tudósította a nádor szándékairól és meghozta Miksa cseh király (vagyis Habsburg Miksa – a trónörökös) „mandátumát” másolatban. Ugyanakkor kéri a nádort, hogy a szigeti katonák zsoldjáért álljon ki az Udvarnál, azokért is, akiket az elmúlt időkben a zsoldlistából kihagytak („pro illis eciam militibus, qui tempore proxime elaspse…”), nehogy elbitangoljanak a vár zászlai alól, hiszen inkább szaporítani kell a számukat. Szükséges, hogy az uralkodó mindenben gondoskodjék Szigetről – és most jő a „rejtélyes” újtestamentumi példabeszéd –, nehogy úgy járjanak, mint a hét szűz (valójában öt), akiknek a vőlegény érkezésekor nem volt olaj a lámpásukban („admodum septem virginum, que olleo tempore adventus sponsi deffecerant.”). Mindig készen kell állni. Hiszen a törökök megsértik a fegyverszünetet – noha ő betartja –, a minap is, április 26-án a pécsi bég vitézei Sziget alá jöttek és a kinn dolgozó „szánalomra méltó” parasztok közül levágtak némelyeket.
A levél post scriptum (utóirat) részében kéri, hogy Babócsán, Berzencén, Kanizsán és Pölöskén és „azokon a helyeken, ahol szükséges”, futárokat tartsanak készenlétben, hogy a híreket eljutathassák a királyhoz.

A futárok aztán nem is maradtak munka nélkül. Pár nappal később – 1558. május 2-án – Horváth Márk újabb levelet írt Nádasdy Tamásnak, amelyben megköszöni, hogy Sziget segítségére van: „bárcsak a többi urak is így tennének, szegény megnyomorodott ország megmaradásáért.”

Arról is szól, hogy a város körüli vidékről a szegénységet erővel kénytelen munkára hajtani a vár körüli dologra, mert maguktól nem jönnek, lévén kevés, vagy nincs élelmük. A vár készleteiben is nagy a hiány mindezekből (ne feledjük tavaszra a készletek javát felélték), csak a megrohadt búzából őrölt liszttel süthetnek kenyeret, és csalán-levest főznek, azt eszik. Aki esetleg el is jönne Szigetbe, azok a kóborló haramiák miatt nem mernek útnak indulni.

Levele zárásában Horváth Márk szigeti kapitány azt kívánja, hogy Isten adja meg, Nádasdy Tamás fiával, Nádasdy Ferenccel (a későbbi „erős fekete bég”) együtt – aki ekkor még csak kicsiny gyermek volt – az ország patrónusa lehessen, és továbbra is oltalmazhassa a végeket.

E reményében nem is csalatkozott meg. Május 5-én kelt leveléből kiderült, hogy az az élelmiszer-szállítmány, amit Nádasdy Tamás küldött megérkezett Sziget várába.

(Sz.M.)

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

 lásd. Mt. 25. 1-13.

OL E 185. Nádasdy cs. lt. Missilisek. Horváth Márk levelei. lásd. Szakály Ferenc: Egy várkapitány hétköznapjai. (Horváth Márk szigeti kapitány Nádasdy Tamás nádorhoz és szervitoraihoz írt levelei. 1556-1561.) In: Somogy Megye Múltjából 1987. 96-98.