„A hatalomgyakorlás legfőbb követelménye a titok megőrzése. A hatalomgyakorlásról a padisahok soha nem beszélnek nyíltan.”

A titokzatos szultán. Avagy Nagy Szulejmán szultán beszédes hallgatagsága.

Nagy Szulejmán szultán a nagy előd – „Hódító” vagy II. Mohamed (1451-1481) szultán – nyomdokain járva – maga is misztikus magasságokba emelkedett, legalábbis az alattvalókkal és idegen követekkel való érintkezés terén…

Már uralkodása első éveiben meghonosította azt a szokást, hogy nem állt fel a követek fogadásakor. A kihallgatások ideje alatt is trónon ült és elődeitől eltérően hallgatásba burkolózott, vagy csak nagyon keveset beszélt. Mindezek az uralkodói pózok és maga a protokoll annyira beleépült a portai etikettbe, vagyis az oszmán uralkodók magatartási kódexébe, „hogy Kocsi bég egyenesen a szultáni méltósággal járó legfontosabb követelménynek nevezte a titkolózást és a homályos beszédet.”

„A hatalomgyakorlás legfőbb követelménye a titok megőrzése. A hatalomgyakorlásról a padisahok soha nem beszélnek nyíltan.”
(„saltanatin en büyük mühimmi sir saklamakdir. Padişahlara aslȃ saltanata müteallik söz aşikȃre söylemek caiz deġildir.”)

„Az elzárkózás Szülejmán uralkodásának vége felé már oly méreteket öltött, hogy egyes körökben heves elégedetlenséget váltott ki. Lütfi pasa jól ismert, rosszalló megjegyzései a szultán megközelíthetetlenségéről szelíd korholásnak tűnnek ahhoz az indulatos kirohanáshoz képest, amit a janicsárok intéztek uralkodójuk új szokása ellen 1558 körül írt folyamodványukban: ’…a padisah pedig az iszlám padisahja. A négy fal között senkiről nem tud semmit. Egy sereg zsarnokba helyezi a bizalmát akkor, amikor arra hivatkozik, hogy ’vezíreimnek vannak agáik, ők tudják, kinek mi az érdeke.’ Nem ismeri az emberek helyzetét (…) Miért van ez így?”

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal

lásd. Fodor Pál: Szultán és az aranyalma. Tanulmányok az oszmán-török történelemről. Bp. 2001. 60-61.