Haramia pártoló és fogó. Avagy egy „halálos” ellentét Horváth Márk és Zrínyi Miklós között…

1559. augusztus 5-én kelt levelében Horváth Márk szigetvári kapitány beszámol a nádornak, Nádasdy Tamásnak, hogy a király parancsát – tudniillik a haramiák üldözéséről – nem lehet betartani, éppen gróf Zrínyi Miklós ellenkezése miatt…

Megemlékeztünk már arról, hogy Horváth Márk szigeti kapitánynak egyik legnagyobb hatalmú „irigye”, de sokszor már így is titulálható lenne, „halálos” ellenfele éppen gróf Zrínyi Miklós volt.

E levél is kiváló dokumentációja ennek. Itt Horváth Márk arról írt, hogy a király megparancsolta ugyan, hogy a szolgálatba vett haramiákat el kell bocsátani, akik ezt nem teszik, azok ellen erővel kell fellépni. Ő is így tenne, de gróf Zrínyi Miklós nem csupán embereit, de már őt magát is „szemkitolással és karóba húzással” fenyegeti. Hogyan szerezhet így érvényt a királyi parancsnak? – kérdezi.

Arról volt szó – és erről is megemlékeztünk már –, hogy némelyek – s köztük Zrínyi is – gyakran megfogadta a kóborló szabadcsapatokat, így az úgynevezett haramiák közül is sokakat bizonyos időre felfogadott. Maga a haramia elnevezés egészen pontosan a délszláv területeken – Horvát- és Szlavónország, valamint a boszniai végvidék – „szabadcsapatai”-ra, afféle rabló, martalócokra (hasonlatosan az uszkókhoz) illik. Ezeket a haramiákat egy haramia-kapitány, gyakran „haramia-basa” vezette, ez szegődött el csapatával egy-egy főúr szolgálatába (is), mint tudjuk Zrínyi, mind itt, mind Horvátországban élt a szolgálataikkal. A hiba abban volt, hogy ezek a haramiák legkevésbé sem voltak fegyelmezett és kezelhető kontingensek. Rablásból éltek – s természetesen azokat rabolták, ahol kisebb ellenállásra találtak: a föld népét nyúzták, fosztogatták.

Tudjuk, hogy ha kellett Zrínyi is fellépett a rablóhordák ellen, mint tette ezt a kaposvári és somogyi szabadhajdúk megregulázásakor, de azt is látnunk kell, ha érdeke másként hozták, mint itt: akkor földesúri tekintélyét és hatalmi arroganciáját is latba vetette, hogy a szolgálatába vett haramiákat megvédelmezze – a törvények ellenében.

Ezért panaszkodik tehát a nádornak, Horváth Márkó. Aki ezeket fosztogató és erőszakoskodó haramia népséget el nem bocsátja – negyven napon belül –, arra rá kell támadni (mondta ki a királyi parancs). Ő ugyan nem támadt rá senkire és nem is börtönzött be senkit – jogtalanul. Zrínyi Miklós fenyegetését nem tűrheti! Kéri, hogy Nádasdy Tamás nádor idézze törvény elé mind őt, mind Zrínyit, hogy ott adhassanak számot a dolgokról, s ott ő – vagyis Horváth Márk – majd tisztázza magát az igaztalan vádak alól… Ezen kérését hamarosan – egy augusztus 10-én kelt levelében megismételte. Kétségtelen, hogy az ellentétek elsimításában a nádornak igen nehéz dolga volt.

Sz. M.

A képeken: Horváth Márk szigeti kapitány – fiktív arcképe – (Sarló Endre festményén, a Szigetvári Vármúzeum állandó kiállításán látható sorozatból), illetve egy korabeli – 1566 körüli vagy utáni – német ábrázolás (szintén a fantázia szüleménye) gróf Zrínyi Miklósról, mint valami landsknecht kapitányt ábrázolja.

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.