A szigetiek preventív támadásai a török palánkok ellen. Sellye és Görösgál lerombolása. Versenyfutás Szentlőrincért…

1559 decemberében – ez egy december 7-én és aztán december 14-én kelt levélből, melyet Horváth Márk szigeti kapitány írt Nádasdy Tamás nádornak – felélénkültek a dél-dunántúli végeken a harcok.

A törökök az 1556-os szigetvári sikertelen ostrom kudarca után legtöbb palánkjukat, mely Sziget közelében volt pánikszerűen elhagyták, vagy kiürítették. A területen pillanatnyilag defenzívába szorultak. A helyzet azonban 1559-re valamelyest megváltozott. A pécsi bég törekvése az volt, hogy az elhagyott erődítményeket – Sellyét, Szentlőrincet (délkelet, keleti irányban Szigetvártól) és Görösgalt (nyugatra) újra birtokba vegye és őrséggel rakja meg.

Horváth Márk szigeti kapitány időben értesült a törökök szándékáról – gyors megelőző csapásra szánta el magát. December 1-én a szigeti vitézek – a kapitány szavaival élve a városlakókkal együtt (!) – Sellye palánkja alá mentek és falait „amennyire csak lehetett” elpusztították. Ugyanígy tettek Görösgallal is. A török lovasok még aznap kinyargaltak Pécsről, hogy a szigetieket a rombolásban megakadályozzák, de aztán mégis – összecsapás nélkül – visszavonultak.

December 3-án aztán – tudósít a szigeti kapitány – a pécsi bég újra kijött hadával, s maga mellé vette a szekszárdiakat is (a szekszárdi bég is jelen volt) és aznap estére Szentlőrincnél foglaltak állást. Így ezt a palánkot a szigetiek nem is tudták lerombolni; a „pécsi basa” (helyesen „csak” bég) parancsára Siklós mellől már el is kezdték hordani a faanyagot, hogy a szentlőrinci palánkvárat újjáépítsék és megerősítsék.

Horváth Márk a december 14-én kelt levelében újólag arról írt Nádasdynak, hogy a december 10-én – ebéd időben Szigetből kiindult lovasok és gyalogok – puskaporral próbálták volna aláaknázni a szentlőrinci palánkot, de a felvonult török túlerő miatt, akik hat „falkonétával” – avagy „sólyom-ágyúval”, azaz könnyű tábori lövegekkel is felszerelve várták már őket, visszavonultak.

Ugyanitt mondja el, hogy egész ősszel folytak a munkálatok a szigeti vár megerősítésén: talicskával hordták a földet a vár tömés- vagy töltésfalaihoz (ilyen talicskákat számosat kiásott Kováts Valéria régészasszony az 1960-as években végzett feltáró ásatásokkor, ma a Nemzeti Múzeum gyűjteményében vannak), illetve arról is szólt, hogy az ácsok folyamatosan kopácsolnak és fedik be a bástyákat zsindellyel, noha ez a munka igen nehézkes, mert a zsindelyeket beszerezni, avagy elkészíteni körülményes és nehéz dolog, ezért ez a munka elhúzódott („tectura bastiarium et fortalitiorum”).

A királyi udvar intésére – ezt vélhetően egy „hadmérnöki” vagy várépítészi inspekció javasolta – a várral szemben nyugatra fekvő a várostól található „gázlót” megszüntetik, s vagy „45 ölnyire” odébb helyezik, mert a mostani helyzetében közel van a bástyákhoz és az erődítményhez hányt földsáncokhoz („nam ab eadem parte terra erga bestias et fortalicia erecta propinguuis est”).

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

magyar huszár stíl - páncélsisak és huszártárcsa (pajzs)

vö. Országos Levéltár. E 185. Nádasdy-család levéltára. Missilisek. Horváth Márk levelei.
lásd. Szakály Ferenc: Egy végvári kapitány hétköznapjai. (Horváth Márk szigeti kapitány levelezése Nádasdy Tamás nádorral, 1556-1561.) In: Somogy Megye Múltjából. 1987. 110-111.