„illos qui cause fuissent illius concitationis tumultus et seditionis aduersus commissarios sue maiestatis concitati.”

Babos János és a szigeti vitézek „tumultusa”

1559. szeptember. 17-én kelt levelében a nádorhoz, Nádasdy Tamáshoz írta, Horváth Márk szigeti kapitány, hogy a királyi parancs szerint cselekedett, amikor zendülés miatt katonái közül némelyeket lefogatott…

„Se pénz, se posztó” – azóta is ismert szállóige, de sokat találkoztunk itt már vele. (Úgy tűnik nincs új a nap alatt…) Aki hazája szolgálatában áll – itt jelesül, mint végvári iratos vitéz, ki bőrét az ellenséggel szemben mindig vásárra viszi – az nem kapja meg illendőségét. A végvári katonaság megélhetésének nyomorúságos voltáról van tehát itt is szó. A fizetetlenség volt az okozója a szigetiek zendülésének.

Horváth Márk nem egy levele tanúskodik arról, hogy mind az 1556-os ostrom előtt, de aztán is – szépen kérve, könyörögve és máskor fenyegetőzve – felszólalt a nádornál, a Kamaránál, az Udvarnál a szigeti katonaság zsoldjának tisztes kiegyenlítéséért. Azonban ez, ahogy szerte a magyar végeken, itt Szigetben – a király oly fontos végházában – is csak bizonytalanul ment, és folyamatosan tartozott az Udvar a katonaságnak (értsd. régebbi zsoldhátralékkal). Mindez az elégedetlenség okozhatta, hogy amikor Szigetvárra a király fizetőmester és biztos – commisárius –, Aráchy Konrád kíséretével kijött a szigeti gyalogok – Babos János vezetésével – ellene felzendültek, követelvén járandóságaik megfizetését. A főtisztviselő elleni lázadás azonban főben járó „függelemsértés”, bűn volt – annak, aki a regula alá tartozott.

A szigeti gyalogosok zendülésének híre még az Udvarhoz is elhallatszott. Rövidesen királyi parancs érkezett a zendülők lefogására, akiket mindaddig fogva kell tartani, míg más parancs nem érkezik – „illos qui cause fuissent illius concitationis tumultus et seditionis aduersus commissarios sue maiestatis concitati.”

Horváth Márk vasra verette zendülő katonáit – mint írta, nem tehet mást, s nem is akar másként cselekedni; jobb a „hűvösön” a lázadóknak, így talán nem következik rájuk, s Babosra nagyobb baj. Ezen elzárásukkal megúszhatják a keményebb és vészesebb büntetést.

Jegyezzük meg – a minap közölt bejegyzésünk – a két szigeti vitéz, Billei Boldizsár és Perneszy Pál levele a nádorhoz, talán ezzel a szigeti tumultussal is kapcsolatban áll. Véleményem szerint nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük: igen. Meglehet a két feljebb való vitéz is részt vett a zendülésben. S ha ezen feltételezésünk igaz, akkor e szigeti tumultus bizony nem is olyan elhanyagolható dolog volt. (Egyébként van hasonló felzendülésekről forrásunk – s így tudomásunk: pl. voltak hasonló jelenetek Várpalotán, Komáromban és Kanizsán egyaránt).

A kép nincs teljes szinkronban a szöveggel. Egy romantikus ábrázolás (Kiss Bálint: Jablonczai Pethes János leányától búcsúzik a leopoldvári tömlöc ablakánál 1674-ben 1846 Olaj, vászon, 93 x 75 cm); - de így is lehetett.

Sz. M.

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.