„ut si quid ad votum ipsius Zrini agere potuisset.”

Az irigység – míg ember lesz – nem veszik ki a világból: „myg az wylágon ember lezen, nem vez ki az irigység kezewlek.”

Ellenségeskedés Horváth Márk szigeti kapitány és Zrínyi Miklós között. – avagy Szigetben sincs új a nap alatt.

1560. május 1-én kelt levelében Horváth Márk szigeti kapitány írta a nádornak, Nádasdy Tamásnak, hogy a Haditanács kommiszáriusokat – vizsgáló biztosokat küldött ki Szigetbe, s szólt arról, hogy Zrínyi Miklós jogtalanul és tisztességtelenül szervezkedik a város polgárai, de a várkatonaság között is ellen (!)….

A mondott levelében Horváth Márk közli, hogy az udvari commisáriusok vagy három hetet töltöttek el Szigetben, s innen tovább indulnak majd Gyula várába. Az itt tartózkodásuk alatt mindent felmértek volt, sőt április 20-án 63 bíró és jobbágy volt benn Szigetváron, akik a várnak tartozó járandóságaikat elvállalták. Olyanok is voltak, kik a vár alá tartoznak, de nem jöttek önként (hét bíró): őket fogolyként kísérték be – „előállították” őket.

Ugyanitt Horváth Márk panasszal fordul – újfent a nádorhoz – Zrínyi Miklós erőszakosságai és az ő személyét illető súlyos és igazságtalan jogtalanságok ellen. Arról szól, hogy Zrínyi egyik ügynöke – vélhetően Bécsből érkezett a hadbiztosokkal – Sigmund Galler vizsgálatot kezdeményezett ellene, sőt mi több Szigetben a katonákat és a lakosokat esküvel kényszeríttette arra, hogy vallják ki hajlik Zrínyi Miklós szolgálatára („ut si quid ad votum ipsius Zrini agere potuisset.”).

Horváth Márk kijelenti: „ez a véghely őfelségéé, s ha el akarja tőle azt venni, ő kész belőle kimenni, feltéve, hogy időközben meg nem hal.” Jegyezzük meg, a szigeti kapitány egy nem gyógyuló lábsebe miatt már ekkor sokat szenvedett – bár a király orvosa maga gyógyította – nyavalyáján nem segíthettek, végül valószínűleg 1561-ben ez is okozta halálát.

A szigeti kapitány pontosan tudta, hogy a nagyhatalmú Zrínyi Miklós egészen a királyig elérő akaratával és „aknamunkájával” próbálja elvettetni tőle szigeti kapitányságot. Itt is ennek a példáját látja. Mert már a „commisáriusok”-tól is azt hallotta, hogy az uralkodó másnak akarja adni a szigeti tisztet. Levelében emlékezteti Nádasdy Tamást ő két alkalommal már akarata ellenére, de elvállalta a kapitányi tisztet. Most szeretné tudni – írja a nádornak sokat mondóan -, hogy ki lesz az, akinek őfelsége adja?

Tudjuk – s itt is láttuk –, hogy azon nehézségek ellenére, amelyet a folyamatos török nyomás – egy komoly ostrom kísérlet (1556) –, az állandó veszély, ellátatlanság és pénzhiány ellenére a Sziget körüli szorító gyűrűt feltörte. Arról is számosan szóltam már, hogy a „legjobb védekezés a támadás”-elvét alkalmazva a török túlerő ellenére a dél-dunántúli védelemben „offenzívába” ment át, és kapitánysága alatt a szigeti vitézek folyamatosan támadták a török erődöket, palánkokat, zavarták a birodalom felől Buda felé menő utánpótlási vonalakat. Egy szóval: sikeresen (megkockáztatható kijelentés: Sziget legsikeresebb kapitányaként) működött. Ez az oka – és Nádasdy Tamással való egykori szervitori hűsége és „barátsága”) – hogy bár a társadalmi és katonai ranglétrán is magasan felette álló gróf Zrínyi Miklós nem érte el a leváltását magánál a királynál sem (noha ellenségeskedése és vádjai, fenyegetései) alaposan megkeserítették Horváth Márk még hátra lévő napjait.

Hogy mi volt Horváth és Zrínyi ellenségeskedésének és viszályának oka? Elsősorban Zrínyi Miklós hatalmaskodásai és a katonái által elkövetett jogtalanságok. Mint tudjuk – enyhén szólva is – Zrínyi nem volt egy „Grál-lovag.” Sok más korabeli főúrhoz – osztályos társaihoz- hasonlóan számos törvénytelenséget követett el. A szigetiekkel szemben – éppen Horváth Márk kapitánysága idején – főként azt, hogy az ő zsoldjában álló (főként délszláv) haramiák a Sziget alá eső területeken is garázdálkodtak, fosztogattak és jogtalan követelésekkel gyötörték az alávetett népet. Nem volt elég a törökök fenyegetése, most ezen haramiák miatt is nyílt ellenségeskedés tört ki.

Horváth már 1559-ben (sőt előbb is) a királyi parancs értelmében keménykézzel lépett fel ellenük. Tudjuk, Zrínyi is így cselekedett azokkal, akik nem a saját zsoldjában álltak – lásd. kegyetlen és irgalmatlan leszámolását a kapos(új)vári szabadhajdúkkal.

Hogy minderre rávilágítsunk érdemes felidézni Horváth Márk korábbi levelei közül is néhányat:

1559. július 29-én kelt levelében írta patrónusának, Nádasdy Tamás nádornak, hogy köszöni – mert tudomására jutott –, hogy a nádor megvédelmezte őt az Udvarnál a rosszakaróival – s itt nem mondja ki Zrínyi nevét, de teljesen nyilvánvalóan róla van szó – szemben: akik nem szeretik őt. Nem azért, mert gonosz emberekkel társalkodik, ellenkezőleg, éppen hogy nem társalkodik velük, nem hallgat a szavukra. Majd sokat mondóan hozzá teszi: az irigység – míg ember lesz – nem veszik ki a világból („myg az wylágon ember lezen, nem vez ki az irigység kezewlek.”)

Másik – néhány nappal később – 1559. augusztus 5-én kelt levelében – már arra kéri a nádort, hogy mind Zrínyit, mind őt idézze törvény elé. A gróf ugyanis kemény és gyalázatos hangon „szemkitolással és karóba húzással” fenyegette meg őt és a szigeti vitézeket, amiért – a törvény szerint, a király parancsának megfelelően – erővel léptek fel a fosztogató haramiák ellen. Horváth hivatkozik a király rendeletére, mely szerint, aki fosztogatókat tart a zsoldján, azokat negyven napon belül el kell bocsátani, akik ezt nem cselekszik meg, erővel kell őket erre kényszeríteni. Arról ír a nádornak, hogy ő nem követett el jogtalanságot, mikor Zrínyi el nem bocsátott fosztogató haramiáit megbüntette és bebörtönözte – most mégis a gróf erőszakkal fenyegeti mind őt, mind vitézeit. Felháborodottan írja, hogy a fenyegetést nem tűrheti, s kéri rendeljék el a vizsgálatot mindkettejük ellen, így legalább tisztázhatja magát az igaztalan vádak alól. Ugyanezt ismétli meg aztán augusztus 10-én kelt levelében is…

Szigetvár - rekonstrukciós rajz.

(Sz.M.)

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

OL E 185. Nádasdy cs. lt. Missilisek. Horváth Márk levelezése. lásd. Szakály Ferenc: Egy várkapitány hétköznapjai. (Horváth Márk szigeti kapitány Nádasdy Tamás nádorhoz és szervitoraihoz írt levelei. 1556-1561.) In: Somogy Megye Múltjából 1987. 107-108., 117-118.