„...Kezességet vállalnak érte...”

Fogolycsere

1560. január 23-án kelt szultáni rendelet megparancsolja a budai pasának, hogy egy bizonyos „frenk”-nek, azaz franknak (a korabeli török szóhasználatban általában nyugat-európait jelentett), Milán fia Ivánnak (ez a délszlávos név ellentmond a fentieknek, meglehet raguzai kereskedőről van szó), aki „pénztáros” és a vallási törvényszék előtt kérte, hogy egy bizonyos Ardics nevű „nemcse kapitányt”, vagyis valamely német tisztet (nem lehetett beazonosítani a kilétét) engedjék el. A „pénztáros” kezességet vállal a német kapitányért, kinek az lesz szabadságának az ára, hogy kieszközölje – nyilván a váltságdíj átadásával – Veli jajabasit, a budai szolgálatban álló tisztet, aki még Szigetvár 1555-ös megtámadásakor (Tojgun budai pasa támadása, az első nagyobb katonai akció Sziget ellen) fogságba esett, és azóta raboskodik. Amennyiben Ardics (a forrásban máshol így szerepel: „Ardidzsi”) kapitány nem tudja teljesíteni a feladatát, akkor az a bizonyos Iván „pénztáros” lerója Veli váltságát...

A történet ennyi: mivel pontosan a személyek felderítése már nem igen lehetséges, ezért marad a kérdés, vajon miért volt olyan fontos a „nemcse kapitány” a „pénztárosnak”?

Nyugati ábrázolás a XVII. század végéről: a török foglyaikat borotválják.

Lásd. Mühimme defteri 3, 250/723 (Konstantinápoly) 1560. január 23.

In: Dávid Géza - Fodor Pál: „Ez az ügy fölöttébb fontos.” A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei (1559-1560, 1564-1565). Bp. 2009. 76-77.