„...legyen résen és az ország védelmére gyűljenek össze.”

1560. január 31-én a szultáni tanács rendeletben utasítja a boszniai szandzsákokat, hogy a horvát végeken tapasztalt keresztény csapat mozgásokat továbbra is éberen figyelje, ne támadjon, de vigyázzon, hogy a birodalmat ne érje háborgatás...

„A hitetlenek nemesei közül Alapy János, Szlonszki (török eredetiben így: „Halap Yanoş ve Slonski, avagy Alapy János /†1567/ királyi kapitányról van szó, aki Horvátországban és Szlavóniában szolgált, „Szlonszki” egészen világos, talán a Frangepán Ferenc slunji grófot jelenti, aki később – 1567 és 1573 között – a horvát báni méltóságot viselte és más bégek (itt értsd: kapitányok) több mint 3000 lovast és gyalogost gyűjtöttek össze, azzal a szándékkal, hogy kijavítsák a romos Goricse (Gorička, Zágrábtól délnyugatra) nevű hitetlen várat, amely a Boszniai Szandzsák határán levő Novi(grad) és Kosztanicsa (Kostajnica) várával szemben áll. Mivel nagyon óvakodik (ti. a jelentést a Portára küldő Malkocs bég) attól, hogy a birodalmat kár érje, figyelmeztette Novi és Kosztanicsa agáit és legénységét, hogy legyen résen és az ország védelmére gyűljenek össze. Ám a budai beglerbég levélben arra intette őt, hogy tartózkodjék a csapatösszevonástól.

Már többször küldtek olyan parancsot a bégnek, hogy amennyiben a túloldal részéről nem éri kár a birodalmat és a rájákat, akkor ne engedje, hogy országuk és rájáik dolgába beavatkozás történjék. Ez a rendelkezés változatlanul érvényes. De ha azok, a jelentésben leírtak szerint valóban a szerződéssel ellentétes mozdulatokat tesznek, akkor neki is résen kell lennie. Elrendelik, hogy mikor a parancs megérkezik, járjon el körül tekintően. Ha amazok gyülekeznek, ő se engedje szétszéledni a csapatait. Kémlelje ki az ellenség cselekedeteit és terveit, ha a birodalom bármely részén kárt akarnának tenni, megfelelő módon hárítsa el, s ne engedje, hogy az országot és a rájákat bántódás érje. Figyelmeztesse a pozsegai béget és a többi határ menti szandzsákbéget, hogy mindannyian álljanak készen, tekintetüket őrá vessék, s ha a túloldalról a birodalomra támadnának, akkor siessenek segítségére. De ha amazok nem követnek el a szerződéssel ellentétes dolgot, akkor ezzel az üggyel semmi olyat ne tegyen, ami felforduláshoz vezethet. Jelentse, amit jelenteni szükséges.”

lásd. Mühimme defteri 3, 260/753 (Konstantinápoly) 1560. január 31. In: Dávid Géza – Fodor Pál: „Ez az ügy fölöttébb fontos” A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei (1559-1560, 1564-1565). Bp. 2009. 77-78.