„…Paks nevű falu közelében, a Szigetvár nevű hadivárból kijött lovas és gyalogos hitetlen portyázókkal találkozott. Erős harcot vívott velük s néhány hitetlent megsebesített, de maga is orra esett és néhány helyen megsebesült.”

A szigetiek portyái a Duna mentén: összecsapás Paksnál.

1564. augusztus 23-án kelt rendeletében, Nagy Szulejmán szultán parancsba adta a budai beglerbégnek, hogy a szigetiek elleni harcban kitűnt vitézeit jutalmazza meg (ugyanezt egy későbbi szeptemberi szultáni rendeletben is olvashatjuk)…

Mindez azért érdekes, mivel pontosan tudjuk – más forrásokból is (és itt már számosan hoztuk a példákat) –, hogy a szigetváriak mélyen betörtek a török uralta Hódoltság területére, s nem csupán a vártól tízegynéhány kilométernyire kalandoztak el, hanem sokkal távolabb is. Állandó célpontjaik közé tartoztak a Duna mentének települései. Egyrészt a kereskedelmi fontosságúk okán, mint például Tolna, amely fontos marhahajtó-révnek számított, avagy azért, mert ez az útvonal – észak-déli irányában – Buda és Nándorfehérvár (avagy Belgrád), sőt az Oszmán Birodalommal való fontos összekötető kapocs is volt egyben. Már Horváth Márk kapitánysága idején (pl. 1556-ban és utána) tudjuk, hogy a szigetiek állandó „vendégek” voltak erre. Ugyancsak erről tanúskodik a most felidézendő két szultáni rendelet – mintegy áttételesen.

Az egyikben – az augusztus 23-án keltben – azt olvashatjuk, hogy: „Dsáfer-oglu Mehemed eljött és jelentette, hogy ennek előtte a simontornyai lovasok között volt és az ötödik odában napi 11 ákcse zsoldot húzott, mivel pedig az előző budai beglerbég, az elhalt Rusztem, pecsétes defterrel tudatta róla, hogy a Szigetvár nevű hadivárból kijött rablókkal való ütközetben vitézül viselte magát s az ő előterjesztésére kétharmad részben 7330 ákcse jövedelmű tímár magas rendeletet kapta, de még ahhoz nem jutott hozzá…” így azt utalják ki számára.

Nem sokkal később – szeptember 3-án – kelt másik rendeletben már azt is tudhatjuk, hogy hol esett meg egy ilyen szigetvári portya. Nem biztos, hogy a két szultáni rendelet ugyanarra a szigetváriakkal való összecsapásra utal, de egyáltalán nem kizárt. E rendeletben egy budai csauszt kell megjutalmaznia, aki a szigetiekkel vívott csatában Paksnál „orra esett” ugyan, de vitézül harcolt velük:
„Az előbbi budai beglerbég levelet küldött és tudatta, hogy a mohácsi szandzsákbég jelentést tett neki, hogy a mohácsi szandzsákban (Mecsek)Nádasd párkány elpusztult és kijavításra szorul. Ő erre kijavítás végett a budai defterdár csauszai közül a székesfehérvári szandzsákban 7000 ákcse jövedelmű timárról letett Ejjub csauszt küldte oda, ki is Budára visszatérése alkalmával Paks nevű falu közelében, a Szigetvár nevű hadivárból kijött lovas és gyalogos hitetlen portyázókkal találkozott. Erős harcot vívott velük s néhány hitetlent megsebesített, de maga is orra esett és néhány helyen megsebesült. Mivel így szolgálatban és vitézségben volt, ezért kegyelemből ezer ákcse nagyobbítást rendeltem el a számára s parancsolom, hogy a tőle elvett timárral és az elrendelt ezer ákcse nagyobbítással felérő valamelyik timárra őt nevezzék ki. Kelt a 972. évi Moharrem 27-én.”

Sz. M.

A képen – Paks ma (a felvételt 2009. július 9-én készítettem).

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

lásd. Török-magyar oklevéltár. A konstantinápolyi levéltárakban gyűjtötte és magyarra fordította Karácson Imre. szerk. Thallóczy Lajos – Krcsmárik János – Szekfű Gyula. Bp. 1914. 54. 56.,