„…katonáival tehetsége szerint akármilyen ellenséget bosszantson, szintúgy azt, mi számára adatott készenlétével bármily időben megvédeni köteles…”

1564-ben még február előtt az uralkodó, I. Ferdinánd kinevezte gróf Zrínyi Miklóst a Dunántúli Főkapitányság élére…

A király a kinevezésében ezt írta:

„…az mi hűséges, szorgalmas, tekintetes és nagyságos (…) Zrínyi Miklós grófot, az mi Magyar Királyságunk dunántúli részeinek főkapitányává választottuk, rendeltük és küldtük, azért, hogy a mondott Zrínyi grófot az mondott Magyar Királyság részese legyen és saját katonáival tehetsége szerint akármilyen ellenséget bosszantson, szintúgy azt, mi számára adatott készenlétével bármily időben megvédeni köteles…”

Eztán az okirat felsorolja – mint a király mondja; „rendeljük” –, hogy Zrínyi milyen katonaságot köteles tartani (megjegyzendő a dokumentum szerint ekkor mindössze 50 huszárra adott neki járadékot az uralkodó). A hadában rend szerint zászlótartó, dobosok, trombitások, tizedesek etc., és a vitézek után tételesen sorolják fel a fizetést. A főkapitány havi 100 aranyforint illetményt kap, helyettese havi 20 forintot; a lovasok fejenként 5 forintot…

A kinevezésben – mintha csak előre sejtették volna Zrínyi végzetét – leírják: „…ha az törökök az mi birodalmunkban ellenséges kézzel meg akarnak támadni, mi akkor semmiképpen sem hátrálunk meg, sőt inkább az mi országaink és tartományaink védelmére valóban nagyobb hadsereget készülünk kiállítani, megfordítva, ha valamikor úgy történne, hogy Szigetet megszállanák (azaz ostrom alá fognák), amit az Isten jó szándéka elfordítson, Zrínyi Miklós gróf maga vagy Szigetben jelen marad, vagy azon a helyen elegendő, előrelátott és megerősített helyettessel katonai szolgálatán túl odamenni és szolgálni köteles…”

A sem nem háború, sem nem béke állapotban is fogyott az ország ereje, mert a portyázások és összecsapások állandóan napi renden voltak. Ezért sokan látták úgy, hogy jobb minél előbb döntő összecsapást kieszközölni. Zrínyi Miklós bán szintén a háború mellett érvelt 1565-ben, az Udvari Haditanácsban:

„...a németek közül is meg a magyarok közül is, voltak jelen férfiak, akik bizonyos okokból úgy vélték, hogy a kegyetlen barbárok ellen, üdvözítőnkért, Krisztusért és az ő szent vallásáért az oltálokért és a tűzhelyekért kezdett háború nagyon is tisztességes és illő. Ezek között volt gróf Zrínyi Miklós is, a nagy hírű vezér, akiről azt tartották, hogy abban az időben nála senki sem értett jobban a hadviseléshez, s nála senki sem volt tapasztaltabb.”

Amikor a nagyon fontos dunántúli főkapitányi tiszt megürült – Nádasdy Tamás nádor halálával –, vita kezdődött, hogy ki legyen az utódja… Bécsben számosan, köztük az uralkodó – ekkor még I. Ferdinánd –, és Habsburg-főhercegek, Miksa és Károly is azt sürgették, hogy a volt horvát bánt nevezzék ki erre a posztra. Csakhogy Zrínyit ekkor, 1561-ben Szigetvár kapitányává is kinevezték, így némelyek azzal érveltek, hogy e nagyon súlyos felelősséggel járó pozíciókat nem lesz képes ellátni. Végül az uralkodó szava döntött, aki nem hogy nem találta kizáró oknak, de nagyon is kedvező, hogy a védelem központjában fekvő Szigetvár kapitánya, egyben a dunántúli főkapitány is legyen. Tény, hogy Zrínyi az egyik legmegfelelőbb katona volt erre a jelentős posztra, aki állandó figyelmet fordított a török mozgására. Kémei állandó jelentéseket küldtek arról, ami a Hódoltságban, vagy beljebb a birodalom más területein történt. Ez sem volt szokatlan dolog, hiszen az ellenség mozgásának figyelése alapvető fontosságú volt. A korból számos forrás tudósít arról, hogy nem egy végvári kapitány éberen figyelte, tudakolta a törökök szándékát, s arról nem csupán egymást értesítették – amint azt Zrínyi esetében is láttuk –, hanem felsőbb helyekre a főkapitányokhoz, illetve a nádorhoz, avagy egyenesen az Udvarba továbbították a híreket.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

vö. Barabás Samu: Zrínyi Miklós a szigetvári hős életére vonatkozó levelek és iratok. II. Bp. 1899. 142.sz., ill. Zrínyi-emlékalbum: 500 éve született a szigetvári hős. Bp. 2008. 48.
Istvánffy Miklós: Historiae De Rebus Ungaricis. A magyarok történetéből. Ford: Juhász László. Bp. 1962. 309.
I. Ferdinánd egy 1562. augusztus 9-én, Prágában kelt levélben így érvel Zrínyi mellett: "Neque vero nos impedit capitaneatus Zigetti, quem ad praesens gerit…, praesertim cum maior territorii ac regionis illius pars, quae ad capitaneatum illum ultra Danubium pertinebit, circa Zigettum sita sit, atque inde Zigetto plus robis et existimationis accessurum videatur." Lásd. Pálffy Géza: A császárváros védelmében. A Győri Kapitányság története. 1526-1598. Győr. 1999. 132.