„...amikor a parancs megérkezik, ne késlekedjenek, szandzsákja szubasijainak, szpáhijainak és azok szultáni törvényben előírt vérteseinek hiányzó lándzsáit, pajzsait és más hadi szerszámait pótolják, a következő utasításig álljanak készenlétben.

Oszmán-török beavatkozás a kiújuló magyar királyi és erdélyi fejedelmi konfliktus,

a Tokaj elleni hadjárat...

1565 február végén – és márciusban – nagy felbolydulás támadt a „Fényes Portán.” Noha a szultáni – előbb említett – „adhnáme” a békesség megtartásáról, mégis ezt az álláspontot gyökeres fordulat követte a szultán udvarában, amikor a magyar végekről híre érkezett, hogy az erdélyi fejedelem, János Zsigmond – a „királyfi” - uralma alatt álló Tokaj várát a királyi hadak megtámadták, ekkor a szultáni tanács elrendelte – egy sor levélben, amelyeket a katonai vezetőknek küldtek ki –, hogy segítség meg az erdélyi fejedelmet:

„Elrendelik, hogy amikor a parancsot kézhez veszi (tudni illik a temesvári és a budai beglerbégek) a segítségül küldött erőkkel a beglerbég odaér, tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy amikor arra alkalom adódik, hajtsanak végre éjszakai támadást a várat ostromlók (a Tokaj vívó királyi had ellen) ellen, méltóképpen büntessék meg őket, hárítsák el gaztevéseiket az ország és a tartomány fölül.”

Számos szultáni rendelet marad fenn ebből az időből, mely mind arról szól, hogy a török végek népe fegyverkezzen Magyarországon, sőt Nagy Szulejmán elrendelte az egész ruméliai tartomány haderejének mozgósítását is:

„Elrendelik, hogy amikor a parancs megérkezik, ne késlekedjenek, szandzsákja szubasijainak, szpáhijainak és azok szultáni törvényben előírt vérteseinek hiányzó lándzsáit, pajzsait és más hadi szerszámait pótolják, a következő utasításig álljanak készenlétben.”

lásd. Mühimme defteri 6, 376/798 (Konstantinápoly) 1565. február. 27.
Mühimme defteri 6, 378-379 (Konstantinápoly) 1565. február. 27. stb. In: „Ez az ügy fölöttébb fontos” A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei. (1559-1560, 1564-1565) Bp. 2009. 220-223.

Tokajt ostromolják a magyar királyi (Habsburg-párti) hadak, míg a védelemben - az erdélyi fejedelem - János Zsigmond vitézei...

1565. februárjában a kirobbanó - vagyis inkább kiújuló konfliktus erősítette meg az idős Nagy Szulejmán szultánt elhatározásában, hogy a következő esztendőben - 1566-ban - újra Magyarország ellen induljon, azt talán ő is sejthette, hogy ez lesz utolsó nagy - sorrendben hetedik magyar földre vezetett - hadmenete, de azt talán ő sem, hogy erről már nem térhet vissza...