„…Kik voltunk éltünkben, most is azok vagyunk.”

Deli Vidről és még sok másokról, az eposz szereplőinek történelmi hitelességéről…

„Mihent Isten engedi az hajnalt látnunk,
Kimenjünk az várbul, és ott megmutassuk:
Kik voltunk éltünkben, most is azok vagyunk.”

(Szigeti veszedelem, XV. 8.)

Csillag István: Valóság és költészet. A „Zrínyiász” magyar hőseiről – némely kiegészítésekkel:

„A Zrínyi-kutatás sokat tett azért, hogy a Zrínyiász magyar hőseinek történeti hitelességét tisztázza. 1965-ben Jenei Ferenc tanulmánya összegezte a rendelkezésre álló adatokat. Klaniczay Tibor monográfiája több szereplő történeti hitelességét megvizsgálta, legutóbb pedig a Diákkönyvtár-sorozat Zrínyi-kötetének szerkesztői közölték az eddigi kutatások eredményeit.

Az újabban előkerült adatok, különösen a Szigetvári Emlékkönyv és a Tímár György által összegyűjtött okiratgyűjtemény alapján érdemes újra áttekinteni az eposz magyar-horvát hőseinek történeti hitelességét.”

Jegyezzük meg azt is, hogy a védők jelentős része magyar volt (kb. 80%), akik javarészt Baranyából és Somogyból származtak, de voltak mellettük számosan horvátok és néhány német is. Ezt egy 1564-ből fennmaradt lajstromból olvashatjuk ki, amely feljegyezte 167 katona nevét is.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat

„Az V. ének seregszemléjén a szigeti hős és 23 hadnagy vezetésével 2.582 katona vonul fel. E létszám leginkább Istvánffy adatát közelíti meg, aki szerint 2.500 katona védte Szigetet. Szól még Zrínyi rajta kívül név szerint 9 katonáról a III. énekben, akik elestek a siklósi portyán, valamint az V. énekben említi a várat atyja parancsára elhagyó Zrínyi Györgyöt.

A siklósi harcban elesetek közül Cserei Pálról magáról nincsen hiteles adat, tudjuk viszont, hogy a főkapitányi hadban több Cserei (Csere) is szolgált. A Thoot Benedek (vagyis Tóth) részt vett Szigetvár 1556-os védelmében, vitézségéért jutalmat is kapott; talán éppen ő a 92. strófában megnevezett Tót Bence, mindenestre valószínű, hogy Zrínyi okiratban talált e névre. Marko Szila neve eddig nem bukkant fel egyik forrásban sem. Sziget védelmében esett el azonban Szilkó Menyhért, a környék birtokos-famíliájának egyik tagja. Talán Szilkó-Szila-Markó névjátékról van szó? (A Markó keresztnév Szerecsen Márkról, a kirohanáskor elesett tüzérről is eszébe juthatott Zrínyinek.) (…)

Mielőtt áttérnénk magának az ostromnak az eposz által név szerint megörökített hőseire, meg kell említeni Farkasics Pétert, a Zrínyi-várak felügyelőjét, akit a szigeti hős 1565-ben váltott ki a török fogságból. Még az ostrom első napján, a tényleges harcok kezdete előtt meghalt.”

Az eposzban olvashatjuk:

„Csak alig mutatott,
S mindjárt visszarántott
Kegyetlen fátum engem;

Jó uram siratott,
S fia rólam irt jót,
Helyén vagyon hát hirem:

Nem adatott minden
Mindennek éltében;
Isten kedve ugy légyen.”

Csillag Istvánnál tovább ezt olvashatjuk: „A sebesülésből történt felépülése Istvánffy szerint apjával, Farkasics Györggyel esett meg 1543-ban, Zrínyi ezt az epizódot iktatta hősei biográfiájába.”

Azaz:

Amikor a törökökkel érkezett krími tatár hadak, 1543-ban – Székesfehérvár és Esztergom elvesztése után – Győr környékét fosztogatták, Zrínyi ellenük ment. Több kapitányt – mint Werbőczy Imrét, Báthory Andrást, Bakics Pétert, Katics Miklóst, Rátkay Pált – véve maga mellé támadta meg, és véres viadalban szétszórta őket. Minden prédájukat elvették, a foglyokat pedig megszabadították: „S késedelem nélkül, a mieink kopjákat hajtván rájok rohanának, s sokakat lovakról leöklelvén levágának.” E küzdelemben a horvát bán egyik neves hadnagya, Farkasics Gergely (vagy György) tíz nyilvesszőtől oly súlyosan sebesült, hogy már holtnak hitték, de „az orvosoknak segítségével meggyógyula.”

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat

Csillag István aztán így folytatja az eposz hőseinek történeti hitelessége utáni vizsgálódást: „Bende Lajos a forrásokból 32 hadnagy nevét és beosztását rekonstruálta. Ebből Istvánffynál 30 név található; Istvánffytól Zrínyi 21 nevet vesz át. Nem vonultatja fel azonban az V. énekben, azaz nem tisztként szerepelteti közülük Bosnyák Mártont, Bot Pétert, Gerdeit és Poki Gergelyt.

Bosnyák Márton (vagy Máté) veterán gyalogos hadnagy , több falu – pl. Kozár, Mányok, Mocsolád – birtokosa, augusztus 21-én, a 17. ostromnapon esett el. Zrínyi nem ír haláláról (utoljára említi: X, 25). Bot (Botos) Péter gyalogos tiszt. Nádasdy nádor familiárisa szintén augusztus 21-én halt hősi halált (ez a dátum – a védelem első fekete napja, az Óváros eleste – óriási vérveszteségeket szenvedtek el). Zrínyi hosszan szerepelteti a X. énekben, de haláláról nem szól. Gerdei János lovashadnagy, Nádasdy-familiáris ugyancsak az ostrom 17. napján halt meg. A költő minden előzmény nélkül, Szelim áldozataként említi (X, 25). Poky Gergely szintén Kanizsai Orsolya küldte Szigetre. A gyalogos hadnagy szeptember 2-án, Medvey Benedekkel együtt a Nádasdy-bástya (vagyis a tulajdonképpeni vár délnyugati bástyája, azaz a külső vár, délnyugati szeglete védelmében. Ez a bástya aknaharcban a levegőberepült). Az eposzban Demirhám öli meg (X, 22-23).

Akiket Zrínyi tiszti rangjukban meghagyva vett át Istvánffytól, azok a következők:
Alapy Gáspár vice-kapitány, a szigeti hős unokaöccse, a siklósi kitörés (helytelen így nevezni, inkább így, a siklósi rajtaütés – megjegyzés tőlem. Sz.M.) egyik hőse. A későbbi kanizsai főkapitány, szlavón vicebán, majd horvát bán, 1584-ben halt meg. A költő valamiért nem emeli ki a tisztek közül (az eposzban Farkasics az alkapitány), s a harcban csak egyszer lépteti fel (X, 85).”

Érdemes megjegyzést tennünk ehhez is. Alapy Gáspárt, hogy az eposz nem emeli ki és Zrínyi csak egyszer szerepelteti… talán nem véletlen. Alapy, mint Zrínyi első helyettese nem követte őket a kitörésnél, hanem elrejtőzött és így esett fogságba (később Kanizsa főkapitányaként is elkövetett némely „furcsa” lépéseket), véleményem szerint főrendi és nemesi kiváltságai révén és kapcsolatai révén – ahogy mondani szokták – felfelé bukott. Érdekes, hogy Zrínyi ily jótékonyan hallgat róla, már csak azért is, mert a Gyulát feladó – de azt 1566-ban bátran, mégis reménytelenül oltalmazó – Kerecsényi Lászlóról (egykori szigeti kapitányról) igen elmarasztalóan ír…

Visszatérve tehát Csillag István „listájához” folytassuk a valós eposzi hősökkel: „Balázs deák gyalogos tiszt, Zrínyi titkára, aki már Horváth Márk kapitánysága idején is szigeti katona volt, augusztus 21-én esett el. A költő – Istvánffyhoz hasonlóan – Gerdeivel együtt említi halálát (X, 25).

Bajomy János (Zrínyinél Bajoni Iván) a szigeti hős udvarában nevelkedő nemes ifjú. Lovastiszt, Kápolna és Bágyon birtokosa, a kirohanáskor halt meg. Az eposzban csak a seregszemlén szerepel (V, 58).

Báthay (a költőnél Bata) Péter gyalogos hadnagy Sziget régi katonája, már 1556-ban is harcolt, az ostrom 17. napján esett el. Zrínyi a kirohanásnál ír a haláláról (XV, 70).

Bika András, Zrínyi kedvelt familiárisa. Kerecsényi kapitánysága idején Szigetvár zászlótartója, a környék egyik legjelentősebb köznemese, augusztus 29-én halt hősi halált. A fennmaradt iratok szerint Bika Imre birtokait (pl. Aranyos, Pellérd, Terehegy) örökölte, az örökhagyó talán apja, talán fivére volt. A költő csak a seregszemlén említi, de ott hosszan dicsőíti a nagy erejű lovas hadnagyot (V, 54).

Dandó Ferenc régi gyalogos tiszt augusztus 14-én, Radovánnal együtt a várfalakon kívüli csatában halt meg. Zrínyi nem írt a haláláról, de feltehetően Dandó és Radován példája is ösztönözte a Radivoj- Juranics-történetet (IX. ének).”

Itt álljunk meg egy pillanatra – és a történeti hitelesség kedvéért – szúrjuk be az általános megállapításunkat:

Nem véletlen, hogy egy nevezetes kitörésnek éppen a török ütegek voltak a célpontjai. A két híres-neves bajtárs Radován Jakab és Dandó Ferenc hadnagyok vitézeik élén kiütöttek az ágyúkra. Az ütegek oltalmára rendelt janicsárokra rohantak. A meglepett törökök megfutamodtak, s e pillanatnyi idő elég volt, hogy az ágyúk gyújtólyukjait beszegezzék, a kerekeiket és tengelyeiket szekercékkel szétvagdossák és elrontsák ezáltal használhatatlanná tették őket. Hamarosan magukhoz tértek az ostromlók és meglepetésükből felocsúdva nagy erőkkel a kitört szigeti vitézekre rohantak s szinte teljesen elborították őket. Noha azok serényen verekedve rendezetten hátráltak az oltalmazó erősség felé, a kaput már el nem érhették. Dandót fejlövés érte, azonnal meghalt. Míg Radovánnal akkor végeztek mikor ágyéklövésétől összeroskadt.. Fejüket levágták és azoknál az ütegeknél, melyet lerontani kívántak láthatóan kifüggesztették. A várkapitány Zrínyi igen elkeseredett két jeles tisztjének és sok vitézének halálán s ekkor megtiltotta a várból való kitörést az ellenségre…

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat

Csillag Istvántól így folytatjuk: „Győry Mátyás gyalogos hadnagy augusztus 17-én esett el. Az eposzban csak a seregszemlén szerepel (V, 54).

Juranics Lőrinc zászlótartót a kirohanáskor érte a halál. A költő, Radivojjal együtt, a Dandó és Radován sorsa ihlette IX. énekben emlékezik meg vitézségéről.
Kobács (vagy Koba) Miklós, Korotna prefektusa, a Nádasdyné Kanizsai Orsolya által küldött segédcsapatok gyalogos tisztje, a siklósi portya egyik hőse, a kirohanásnál halt meg. Zrínyi csak a seregszemlében beszél róla (V, 53).

Medvey Benedek, Zrínyi familiárisa, Csibrág, Bonyha, Dúzs birtokosa, gyalogos hadnagy, szeptember 2-án Poky Gergellyel együtt halt hősi halált. A költő 12 török legyőzőjeként említi, haláláról nem írt (X, 24).

Novákovics Iván alakját valószínűleg két személy ihlette. A kutatás eddig csak Novák János veterán puskás hadnagynak szentelt figyelmet, aki a kirohanás után, Kecskés Györggyel együtt a kerektorony védelmében esett el. Más forrásokból viszont tudjuk, hogy Novákovics János lovas hadnagy is Szigetben harcolt és szeptember 5-én halt meg. Zrínyi sokszor említi hőse vitézségét (pl. X, 15, XV, 72), de a haláláról nem ír.

Orosztoni (Orosztonyi) Péter lovas hadnagy, a Nádasdyak szenyéri tiszttartója augusztus 29-én vérhasban hunyt el. A költő úgy emlékezik meg róla, mint akit harc közben ért a halál.
Orsics István gyalogos tiszt, Tófű birtokosa, akit a kirohanásnál volt rabja, Hasszán mentett meg, túlélte az ostromot. Zrínyi egészstrófákat szán a bemutatására (V, 46), és hősként írja le a kirohanáskor is (XV, 72).

Popratovics (Papratovics) Farkas gyalog hadnagy, Alapyval együtt a siklósi csata főhőse, a kirohanáskor esett el. Csak a seregszemlénél említi (V, 52).

Patatics (vagy Patasics) Péter Zrínyi régi lovas tisztje, környékbeli birtokos, a kirohanáskor halt hősi halált. Az eposzban csak a seregszemle szereplője (V, 52).

Radován Andrián (a forrásokban Jakab, az Adrián keresztnevet Zrínyi Karnarutićtól vette át) gyalogos tiszt, már 1556-ban is harcolt Szigetben, vitézségéért nemességet kapott, s Bika András és Szecsődy Máté mellett a környék legjelentősebb köznemesévé emelkedett több falu (pl. Szajk, Versend, Derecske) birtokosaként. Augusztus 19-én a vártó lecsapolását megakadályozandó, Dandóval kicsapott a törökre, ekkor esett el. A költő sokszor kiemeli hőstetteit, mielőtt leírja halálát (X, 14, 24, 26-30, 35-45).

Szecsődy (vagy Szekcsőy) Máté, Kerecsényi volt familiárisa, 1556 után Szigetváron maradt gyalogostiszt, az ostrom idején a gyalogosok fővajdája. Öcsény, Asszonyfalva, Szekcső, Beremény és még számos falu birtokosa. Augusztus 10-én ő fedezte a külső várból (helyesen az Újvárosból – megjegyzés tőlem.) visszavonuló csapatokat (s ugyanígy az Óváros elestekor augusztus 19-én vagy 21-én – a dátum vitatott – az Óváros elestekor ugyancsak ő maradt hátra katonáival, hogy a várba való bemenekülést biztosítsa a bajtársainak). Augusztus 21-én mindkét térdét ellőtték. Szeptember 5-én betegágyában, családja szeme láttára ölték meg, övéit pedig fogságba hurcolták. Bár leszármazottjai, Szekcsőy István nemtői kapitány a költő kortársa és jó ismerőse volt, az eposz csak a seregszemlekor említi (V, 47.), de valószínűleg az ő sebesülése ihlette Szlamenovics epizódját (X, 32-33).

Öt olyan hadnagyot vonultat fel Zrínyi, akik a Bende Lajos által rekonstruált tiszti karban nem szerepelnek.

Mindenekelőtt az eposz Zrínyi utáni legnagyobb hősét, Deli Videt. Már Négyesy László is valószínűsítette, hogy e hősét a költő valós történeti személyekből és legendákból, népénekekből alkotta meg. A Sarkovics vezetéknév bizonyára Segovits István lovashadnagyra utal, aki 1544-ben valóban megküzdött Demirhámmal, s akinek árváiról a szigeti kapitány gondoskodott. 1556-ban Szigetvárt védte Vida István és Vida Farkas. 1560-ban Dely Farkas foglalta le Sziget számára a Dráván túli Cerne Ratko és Kusonje falvakat. Ugyanekkor Dely Tódor kapitány sikerrel védte meg Szokoli Musztafától a Zrínyiek novigrádi várát, bár maga meghalt az ostrom során. A főkapitányi hadi mustrán 1564-ben felvonult Deli Widak lovashadnagy, aki talán azonos Egerszeg és Egyházasbél Wid nevű birtokosával. Bár sem Istvánffy, sem más történetírók nem jegyzik fel az ostromról szólva Deli Vid nevét, valószínű, hogy tényleg harcolt Szigetnél. Hogy a tisztek között nem szerepel, még nem sokat jelent, hiszen Geréczi Bertalan sem hadnagyként említődik, bár feltételezhetően az volt. Hogy a költő éppen Deli Videt emelte ki a hősök közül, annak is lehet magyarázata, hogy a korabeli hagyományban is így szerepelt, s ennek köszönhető, hogy a Nádasdy-kincstár ereklyéi között tartották számon Deli Vid kardját. (Ez csupán szép történeti hagyomány. Ma már nem is élő emlékezet, hanem a XVII. századra megy vissza. Érdeklődésemre a sárvári Nádasdy-várból azt a visszajelzést kaptam, hogy erről semmit nem tudnak, s valószínűleg Nádasdy Ferenc gróf lefejezése – 1671 – tűnhetett el…).

Geréczy Bertalan már 1555 óta Szigetváron szolgált. A kirohanáskor fogságba esett, Zrínyi György váltotta ki, tiszt lehetett, noha erről a források nem tesznek említést. A költő viszont felvonultatja a hadimustrán (V, 55).

Golemi Stipánról eddig nem került elő semmilyen adat, talán Radivojhoz hasonlóan horvát népének hőse, mint Klaniczay gyanítja.

Guszics András szintén nem szerepel a forrásokban, az 1564-es hadimustrán viszont felvonult Guszics Ambrus, és tudunk 1555-ből egy török fogságban sínylődő Guszics Andrásról. A költőnek is volt egy Guszics András nevű bizalmasa, tőle is tudhatott az egyik Guszics-ősről.

Radivojról egy horvát népének emlékezik meg, mely szerint Malkocs bég kivégeztette, halálát a szigeti Zrínyi bosszulta meg.

Az eposzbeli tisztikarhoz nem tartozó, de később már név szerint említett hősök közül 4 katonához kapcsolhatók még adatok.

Miután a szigeti védősereg nagyrészt hajdúkból állt, a költő tudhatott Hajdu Mátyás személyéről, aki az eposzban Demirhám kezétől esik el (X, 29). A főkapitányi seregben szolgált Huszárdy Mátyás három lovas tiszt, aki – mint Jenei is írja – feltehetően azonos Huszárral (X, 25). Nagy Mátyás (Máté) néven több szigetvári katonát is említenek az okiratok. 1549-ből pl. egy gyalogos hadnagyot, 1554-1555-ből egy tizedest, 1556-ban az ostrom után jutalmat kapott egy Nagy Mátyás nevű katona, ugyanezen évből tudunk egy Nagy Máté nevű ranótfalvai szőlősgazdáról. Talán egyikükről beszél az eposz (X, 29), de szinte biztos, hogy a költő talált ilyen nevű katonát a családi irattárban. A IX. ének 87. strófájában harc közben meghal egy Pál nevű vitéz. Esetleg azonos Joza Pállal (VII, 78), bár a költő csupán jelentősebb hőseit nevezi a keresztnevükön, s akkor is csak olyankor, ha előző strófában leírja a teljes nevet is. Emellett tudunk egy török fogságból 1555-ben szabadult Pál gyalogos kapitányról, az 1556-os ostrom egyik hőséről, talán róla van szó.

Érdemesnek tartom a megfontolásra Jenei Ferenc azon véleményét, hogy az eddigi ismereteink szerint csak az eposzban előforduló nevek többsége mögött is valós történeti személyek állnak, akikről a költő a családi levéltárban őrzött zsoldjegyzékekből, hadimustrákból tudhatott. Talán lappanganak azok a dokumentumok, amelyek egyszer fényt derítenének Badakovics Iván, Badakovics Milos, Csillag György, Csontos Pál, Dandó Iván (akinek név- vagy valódi rokonát Istvánffytól vette át Zrínyi!), Frank András, Golemi Stipán, Haszanovics, Hervoics, János, Joza Pál, Jursics, Klizurics Mikula, Palikutya, Penezics Ábrahám, Sár, Sas Fábián, Solymosi, Szlamenovics, Szvilojevics Antal, Tamburás Istók, Tholnai Dömötör kilétére.

Mindenképpen elgondolkodtató, hogy a Szigeti veszedelem néven nevezett 57 hőse közül 35 esetben ismerjük a szereplőt ihlető történeti személyt vagy valószínű történeti vonatkozásait. A kutatásokat érdemes tehát folytatni.”

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

Zrínyi és a szigeti védők kirohanása (A «Neu-eröffnete Ott Pforte»-ban)

vö. BENDE Lajos: Sziget ostroma 1566-ban. In: Szigetvári Emlékkönyv. Szigetvár 1566. évi ostromának 400. Évfordulóján. szerk. Rúzsás Lajos. Bp. 1966. 72.
Csillag István: Valóság és költészet. A „Zrínyiász” magyar hőseiről In: Somogy 1991/6. 38-41.
Istvánffy Miklós.(Tállyai). 105.