„Véres nyárs és arannyal hímzett kendő”

Nagy Szulejmán … hetedszer…

Az oszmán-török ármádia a Drávánál. A szultán parancsára körbe hordják a véres nyársat a dél-dunántúli falvakban, jelezvén, hogy kegyetlen büntetésre számítson mindenki, ki a szultáni akaratának nem engedelmeskedik.

1566. júliusának ezen napjaiban már végérvényesen eldőlt, hogy Nagy Szulejmán szultán felvonult hatalmas hadserege, immár Szigetvár ellen fordul. Igaz ugyan, hogy a főerők még mindig Nándorfehérvár környékén táboroztak, de a főtisztek egy némelyike szigorú parancsba kapta a szultántól, hogy a Dráván hajóhidat készítsen az átvonuló főseregnek. És egyben kegyetlen büntetéssel fenyegette meg őket, ha nem készül el a kimondott időre. Azonban ez igen nehéz volt, mert ekkor a Dráván éppen áradás zajlott, s így az elkészült híd többször elsodródott. A híd azonban a szultán akaratának és szigorú parancsának megfelelően készen állt, így már semmi akadálya nem volt a török ármádia átkelésének a Dunántúlra…

„Július második napján maga Szokolovics Musztafa boszniai pasa, az egész boszniai haderővel és a karamani pasa Ottovus (nehezen beazonosítható helység; egyesek szerint a mai Oldtól délre, vagy Eszék közelében) irányában átkelt a Dráván, és Siklósnál, Harsány alatt letáborozott. Július 7-én jött egy felderítő Belgrádból, illetve Nándorfehérvárról, a török táborból, és azt jelentette, hogy megérkezett oda a császár (ti. a szultán), hajóit a Dráva felé irányította, és Siklós közelében akar hajóhidat, vagy csónakokból ideiglenes hidat építtetni a Dráván. Azt tervezi megostromolja Szigetet, és azt a hidat, melyet korábban a Dunán építtetett fel felszedeti és leromboltatja. Végül Pécsről is érkezett egy másik levél, melyben Nasuf aga, illetve kapitány megírta Zrínyi grófnak, hogy megérkezett hozzá egy bizony felügyelő, akit csausznak mondanak, aki a katonaságot összegyűjti, és a csapatok vezérének a szerepét látja el (ez veszélyes „játék” a tűzzel, hiszen a török tiszt Zrínyinek jelentvén a hadi tervet elárulta – vélhetően Zrínyi már többször informálódhatott tőle zsíros fizetség ellenében), továbbá, hogy Hamzsa bégnek (a pécsi erősség parancsnoka) megparancsolta a császár, hogy vonuljon le a Dráva mellé, és verjen hidat. Ha pedig ezt nem teljesíti, a saját háza előtt húzatja karóba. Azt is megparancsolta, hogy szerte a környező falvakban hordják végig a véres nyársat. Nem messze Ottovustól Hamzsa bég megkezdte a híd építését, amely végül már elég jól és elég hosszan elkészült, de a víz itt oly örvényes és olyan nagy erejű volt, hogy éjnek idején mindent tönkre tett és elragadott. Azon a helyen tehát semmiképpen nem tudta a hidat megépíteni. Ettől távolabb a Dráván lejjebb haladva ismét megkísérelte a munkát. Amit azonban két nap alatt elkészített, a víz éjszaka szétrombolta. Harmadjára ettől a helytől is visszavonult, majdnem egészen Eszékig, ott is megkísérelte a híd építést. De ott sem boldogult, a víz sodrása miatt nem ment semmire. Ezért egy lovas törököt küldött a császárhoz, jelentvén általa, hogy a víz sodrától és erejétől akadályoztatva nem tudja a hidat megépíteni a Dráván, pedig semmi fáradságot nem kímélt, s ez ideig sem pihent semmit. Amikor a császár Hamzsa bégtől ezt a jelentést megkapta, visszaküldte a lovas hírnököt egy török kendővel, melynek arany betűkkel ez állt kivarrva: Szulejmán szultán megparancsolja, és általam elrendeli, hogy a hidat bármely helyen, bármi módon, de tüstént építse meg a Dráván, mert ha az ő megérkezéséig nem készül el, a híd egyik oldalán a parton ugyanazon kendővel megfojtják és felakasztják.
Mihelyt Hamzsa bég tudomásul vette, igen gyorsan, még ugyanazon órában a Drávához sietett Eszék alá, s minden hajót, továbbá a szükséges faanyagot odahozatta. Így Eszéknél a munka hamarosan megkezdődött. Hogy a munkát minél hamarabb be tudja fejezni az összes alattvalókat, akik a töröknek adót fizettek, vagy önként behódoltak, minden ott levőt, senkit sem kivéve, még a tiszteket és a tisztviselőket sem, akiket szpáhinak neveznek, odahajtatta és munkára kényszerítette. Hamzsa bég maga sem tétlenkedett, sem nappal, sem éjjel nem pihent, míg el nem készült a híd a Dráván, amely még a holtágon, a mocsáron és a mezőn át egy mérföld hosszan vezetett. Mindezt 10 nap alatt hajtotta végre. Azt a kendőt pedig, amelyen a császár a parancsot Hamzsa bégnek továbbította, Nasuf aga, illetve kapitány, aki Hamzsa bég távollétében Pécsett helyettesítette, titokban elküldte Zrínyi Miklós grófnak Szigetbe.”

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

lásd. Budina Sámuel krónikája. In: Zrínyi énekek és feljegyzések. szerk. Frankovics György. Pécs, 2002. 25-26.