Megrovás Zrínyi Györgynek (1549-1603) – a szigeti hős fiának; egy támadás kockázat
Thúry György halálának bosszulása vagy a lepantói diadal lelkesítése.

Nem világos a dátum, de az bizonyos, hogy 1571 végén (avagy 1572 elején) Zrínyi György – akkor mindössze huszonhárom éves ifjú – mint Légrád kapitánya, több más végvidéki kapitánnyal a kapronacai parancsnokkal, Hans Globitzerrel és a stájer Jacob Zäkhl-lel valamint kisebb „vajdákkal” (itt valószínűleg a szabadcsapatok, a haramiák vajdáiról van szó) összefogva támadást indított török területre a Dráva folyó mentén. A keresztények egészen Berzencéig nyomultak előre s nagy károkat okoztak a hódítóknak (s leginkább az alájuk tartozó falvaknak); legalább egy tucat falut felperzseltek és sok török foglyot ejtettek, valamint nagy volt a zsákmány állatokban is.

Mivel béke volt a Török Birodalom és Bécs között, ezért a király, I. Miksa (német-római császárként II. Miksa) megrótta Zrínyit, s figyelmeztette, az elkövetkező – akcióját bosszuló – török támadásnak ő lesz az oka. Megtiltotta, hogy ez megismétlődjön.

Az itt már számos alkalommal bemutatott végvári küzdelmek dinamikáját jelentő „akció-reakció” sajátosságának tükrében azonban nem világos, hogy ki is kezdte. Ki ütött először? Feltételezhető, hogy itt az egész magyarországi végvidéket sokkoló eset, a „Magyar Cid”, Thúry György kanizsai főkapitány lesre csalásának és megölésének megbosszulásáról van szó?

Így vélte ezt Vyekoslav Klaić horvát történész, sőt megtoldva azzal, hogy nem elképzelhetetlen, hogy az egész Európát bejáró lepantói diadal (1571. október. 7.) híre is lelkesítette Zrínyi Györgyöt, amikor ebbe az akciójában belefogott. Számos alkalommal bizonyítottuk már, hogy a magyarországi közvéleményt is felvillanyozta a lepantói győzelem híre, s nem csupán Zsámboki János dicsérő művéről, vagy éppen Kovácsóczy Farkas Báthory Istvánhoz írt „panegyricus”-áról szólunk, hanem arról is, hogy maga Zrínyi György is jól ismerte az eseményeket, s pontosan értesült a lepantói keresztény diadalról, amelyről Batthyány Boldizsárhoz írt levelei tanúskodnak.

vö. Nataša Štefanec: IV. és V. Zrínyi György. In: Zrínyiek a magyar és a horvát históriában. szerk. Bene Sándor és Hausner Gábor. Bp. 2007. 95.
lásd. még: Magyar Országos Levéltár P 1314 No. 53579, 53580, 53581, 53582.