A „kegyes alapítványról.” és egy 1579-es szigeti összeírásról…

Szóltunk már arról, hogy a török Szigetvár mellett emelt Nagy Szulejmán-türbe a díszes felépítése előtt (amely valamikor 1577 és 1579 között teljesedett ki, a szultáni akarat – Nagy Szulejmán fia, II. Szelim, és a budai pasa, Szokollu Musztafa jóvoltából) már egy „kegyes alapítvány”-on, jelesül az első szigeti bég, Iszkander – egyik – „vakuf”-ján fundálódhatott.
Mind földrajzi helyzeten és anyagi kondíciókon is. Sajnos azonban Iszkander szigeti vakuf-jának (vagy több kegyes alapítványai) ingatlan viszonyairól nem maradt fenn részletező (vagy még lappang valahol) leírás. Azon kívül, hogy létezett ilyen, sokkal többet nem tudunk.

Ezért most elsőben hozzunk példát egy ilyen „kegyes alapítvány” anyagi kondícióiról egy másik hódoltsági és korabeli esetről (később még felhozok más példákat is). Itt az 1563-ban meghalt Güzeldzse Rusztem budai pasa „vakuf”-jának, illetve több kegyes alapítványának (többes számban „evkáf”) ingatlan felsorolásait olvashatjuk, abban az okiratban, amelyet valamikor 1561. szeptember. 10. és 1562. augusztus. 30. között állítottak ki (s amelyet Karácson Imre turkológus lelt fel a XIX. század folyamán az isztambuli Evkáf-minisztérium levéltárában):

„Néhai Rusztem pasa, néhai Musztafa pasának fia a 969. évben keltezett és 1218. szám alatt beiktatott kegyes alapítványa.
A budai vilajetben Pesten és környékén, Esztergomban és környékén levő vakufok kezelőjére vonatkozólag. Ezen gondozó a megbízott kajmakán levén, a gondozása alá tartozó vakuf jövedelmét beszedi, az illetékeseknek hónapról-hónapra illetményeiket megadja, a fennmaradó jövedelemből a fentnevezett gondok kötelezettsége fejében napi tíz ákcsét, az írnoka napi négy ákcsét kapjon.
Másik vakufjában a budai vilajetbe tartozó Esztergom várában épített mecsetjének imámja és müezzinje részére egyenkint napi négy-négy ákcsét, naponkint egy hálaimádságot eléneklőnek s a délutáni imádság után az Amme szúra, valamint az esti imádság után a Tebáreke szúra felolvasójának és segédjének napi egy-egy ákcsét, továbbá az említett várban épített iskolában tanító számára napi négy ákcsét, segédjének két ákcsét rendelt fizetésül.
A fent említett néhai pasa (…) másik kegyes alapítványában Pest várában levő kettős fürdőjét, Esztergomban levő fürdőjét, a simontornyai szandzsákban Ozora vára határában levő kútját, a Balaton vízén lévő négy kőre járó malmát, s az említett livában Kanta (?) nevű falu határában lévő négy kőre járó malmát, Székesfejérvárott levő fürdőjét, a temesvári szandzsákban a becskereki járásban Pátkahíd nevű falu határában levő malmát, a temesvári határban levő ismeretes határjelzésű rétjét, Lippán levő fürdőjét, s a fürdő közelében levő hetvenhárom boltját összes jogaival együtt mind kegyes alapítvánnyá tette és ezt bejegyeztetett.”

Nos a nagyhatalmú budai pasának ilyen sok és ilyen sokféle kegyes alapítványa tétetett. Az első szigetvári bég „gyümölcsös-kertje” nyilván való, hogy nem birtokolt ennyi ingatlant. Mégis valamilyen értelemben felvilágosítást kapunk arra vonatkozólag, hogy egy-egy „vakuf” el- és fenntartása miféle napi kiadásokat kívánt – s annak fedezetét, milyen gazdasági egység adta.

A török Szigetvár – és a szandzsákbégség – egy részletesebb összeírását Ahmed bég végezte el 1579-ben.

Az összeírás elég részletes, hiszen kiterjedt a háztelekre, a rétekre, gyümölcsösökre és szőlőkre – egészen pontosan az azok után lerótt illetékre.
Ahmedbég összeírásában a „kala ’a-i Sigetvar” jelenti a tulajdonképpeni belső várat, a várárokkal együtt; a a várost, „sehir” a külső vár a „Magas Dzsámi” (Szulejmán-dzsámi) közelében – itt összeírva: 259 háztelek, 34 üres háztelek, 1 tímárműhely telek, 34 bolt, 1 romos (gőz)fürdő, 10 fülkével, 1 Korán-iskola és még kilenc iparos(műhely).

Ismerve a mai vár viszonyait – amely alapjaiban követi a régi belső és külsővárát, jó nagy volt a zsúfoltság.

Ahmed bég külön választva, de egy egységben kezeli összeírásában a tulajdonképpeni várost – avagy a régi Ó- és Újvárost (amely az 1566-os ostromban teljesen elpusztult, de a törökkorban aztán újjáépült), amely ekkor (1579-ben) mint „Külsőváros” említtetik, s azon belül is „Újváros”, palánkváros, a cigányok mahelleja (itt öt cigány családfőt írnak össze), eztán még vagy 14 rétingatlan, 2 rét és üres telek, 95 bosztánkert és 4 gyümölcsös.

Nagyon izgalmas a város környékéről történő leírásban olvasni a Szulejmán-türbé viszonyairól. Ahmed bég összeírásában „környék” besorolásban említi meg „Szultán Szulejmán Kán kolostorának helysége” néven azt a „kaszaba” jelleggel bíró települést, amely Bayazid fia Mehmed mahalle (vagyis Mehmed „/város/negyedére”), itt 23 családfőt írt össze; és Ali fia Veli mahalle-re oszlik, itt összeírtak 21 családfőt, 1 szőlőt, 5 szántóföldet, 3 malmot, 1 majorságot és 3 pusztát.

A Mehmed és a Veli mahalle területén élők – nagy valószínűséggel – a Szulejmán-türbe őrsége és személyzetének családját jelentette. Ha összevetjük az ismert számokat – Hegyi Klára oszmanista-történész asszony kutatta a hódoltsági zsoldlistákban – azt látjuk, hogy közel azonos számú (férfi)személyzet és őrség szolgált a türbében, mint ahány családfő élt a környéken. Vagyis az 1578-80 kincstári defterekben 27 fő kapott zsoldot a türbében – azonban, hogy ki volt katona és ki a vallási személyzet tagja, nem állapítható meg; mindenki napi díjra van bejegyezve. Az 1591-es összeírásban már 40 főnyi a türbe személyzete.

A nevekből is kitetszik, hogy muszlim lakosság élt a környéken, sőt a közeli Mozsgó faluban is felírtak török földműveseket – Kápolnáspetre (a mai Nagypeterd közelében) falu törökül Kaziköy-nek, vagyis „Kádifalu”-nak mondatott. Onnan tudjuk, hogy az 1579-es összeírás szerint Csütörtökhely faluval került kicserélésre és ekkor lett a türbé kaszaba lakóinak birtokává. – amint ez utóbbit Vass Előd vizsgálta.