„…Thúry György elleni háborúban részt vett és ezért atyám idejében kétharmad timár adatott neki, elém jött s tudatta, hogy azt még nem kapta meg, és kérte annak megújítását. Ezért azt megújítottuk.”

Török jutalmazás – tíz évvel Thúry György eleste után:
annak, aki részt vett a nagy ellenfél legyőzésében.

Érdekes megemlíteni, hogy tíz esztendővel Thúry György a nevezetes magyar bajnok lesre csalása és legyőzése, megölése után még mindig érdemként hivatkozhattak egyes végvári török katonák ezen akcióban. Jelesül itt III. Murád szultán udvarából ment ki egy rendelet a budai pasához, melyben parancsolják, hogy egy babócsai lovasnak, bizonyos Haszán-oglu Huszeinnek, kinek megígért jutalma elmaradt, most adassék meg.

„Babócsa várának lovasságából ez irat felmutatója, Haszán-oglu Huszein, kinek a második aga alá tartozó kilencedik odában napi nyolc ákcse zsoldja volt, mivel azt jelentették róla, hogy Thúry György elleni háborúban részt vett és ezért atyám (vagyis már II. Szelim alatt) idejében kétharmad timár adatott neki, elém jött s tudatta, hogy azt még nem kapta meg, és kérte annak megújítását. Ezért azt megújítottuk. Kelt. 989. évi Moharrem elején” – azaz 1581. február 24-én.

Érdemes megemlíteni, hogy noha a szultán már tíz évvel korábban – vélhetően közvetlenül az akcióról való értesülés után – megjutalmazta a katonája vitézségét, az még ekkor sem, 1581-ben sem (!) kapta meg „jussát.”

Egy későbbi szultáni rendeletben – még ezen évben, 1581. szeptember 16-án – újólag felbukkan a neve és az ügye. Itt a szultán elrendeli, hogy egy szolnoki szandzsákban fekvő (tehát már Babócsától igen távol) Nagyfalu nevű járásban, ahol …-oglu Ömer elhelyezésével egy 6.000 ákcse jövedelmű timár megüresedett, az annak idején Thúry György ellen vitézkedő Haszán-oglu Huszeinnek kiutalják.

Mindebből is kitűnik, hogy az intenzív hódítások és földszerzések szünetelésekor, lezárásakor az oszmán-török hadsereg javadalmazási – addig bevált – rendszere akadozni kezdett, és nem töltötte be alapvető funkcióját. Azaz: a katonai érdemekért való díjazás súlyosan akadozott és csorbult.

lásd. Török-magyar oklevéltár. A konstantinápolyi levéltárakban gyűjtötte és fordította Karácson Imre. szerk. Thallóczy Lajos – Krcsmárik János – Szekfű Gyula. Bp. 1914. (reprint) 111., 116.