„...az fejérvári Ali Bégöt kivetteténk.”

A zsámbéki kaland és a fehérvári Ali bég „kivettetése”

1583 márciusában – a pontos dátum vitatott, talán március 5-e körül – történhetett, hogy a komáromiak Cserkó Mártonnal az élen, hozzájuk csatlakozva Görög János (érsek)újvári vitézei – kik a Dunán által jöttek, egyesült erővel Zsámbék alá lopakodtak.

Cserkó komáromi és Görög János érsekújvári vitézeihez, csatlakoztak még a surányi végház lovasai is – Tormás Márton vezetése alatt. Már most – meglehet, hogy túlzás – voltak így vagy négyszázan, ami már elég tetemes erőnek számított, hogy valami „derék dolgot” próbáljanak – sőt mások még nagyobbra teszik számukat, s csak azokat tartják 400 főnyinek, kik kimentek egyenesen Zsámbék alá, ahol talán éppen a budai pasa „barmai” voltak kihajtva. Ezeket a vitézek mind elkerítették s magukkal hajtották, pontosan abba az irányba, ahol a sereg „dandár”-ja várakozott.

A zsámbéki törökök az elhajtott csorda visszaszerzésére kirohantak, s bolondul áradtak a magyarok állította leshelyre (már csak ezért sem lehettek a zsákmányt elhajtók – mint „martalék” négyszázan, hiszen maguk a zsámbékiak nem lehettek annyian, ilyen túlerő láttán inkább bezárkózva maradtak volna). Így azonban a magyarok kelepcéjébe estek, egyenesen szablyáik, kopjáik és puskáik elé rohantak. Sokan oda vesztek közülük s kevesen futhattak meg. Ráadásul az egész állatcsorda a magyar végváriak zsákmánya lett.

Nem állítható biztosan – de nem kizárt –, hogy e zsámbéki kaland, avagy török kudarc okozta a székesfehérvári Ali bég leváltását, akit – a szintén – Ali nevet viselő budai pasa mozdított el ekkor a tisztéből, melyet a Haditanács elnökéhez, Habsburg Ernő főherceghez írt levelében így indokolt:

„Gyakorta való levelében panaszkodott Fölségöd az fejérvári bégre, mivel a frigynek ellene járna. Mi az mi kegyelmes fejedelmünk és a római császár ő fölsége között való frigyöt és barátságot megtekintvén, az Fölségöd gyakorta való panaszát látván, az fejérvári Ali Bégöt kivetteténk.”