„A jó művész Zrínyi képét megrajzolta ügyesen
De nagy lelke igaz tükrét nem festheté sehogy sem.”

De Sigetho Hungariae propugnaculo. – „Zrínyi-album.”

Magyarok Főnixe – így nevezik Zrínyit a korabeli propagandaanyagok. Hírneve hamarosan Európa-szerte ismert, hiszen számos külföldi egyetemen – Bécsben, Prágában, Krakkóban, de főként Heidelbergben és Wittenbergben – tanuló magyarországi diák munkájaként szerkesztették és adták ki azt a De Sigetho Hungariae propugnaculo című latin nyelvű munkát, mely a szigeti hőst magasztalja. Előszavában hősiességét többek közt az ókori görögök nagyszerűségéhez hasonlítja, és Zrínyit az "Isten által felmagasztalt hős"-nek, "Magyarország főnix"-ének nevezik.

Zrínyi Miklós a megdicsőült hős, kinek nevét egész Európában visszhangozzák, a keresztény hit védelmezője és bajnoka:

„...fortissimus Heros,
Non tantum patriae defensor
et inclytus armis
Miles, magnanimus tutor,
sed totius orbis
Christiandum...”

A hős önkéntes áldozata, Jézus Krisztus utánzásának példája lett (imitatio Christi). Az Istenért, a hitért és a nemzetért vállalt halál nem elbukás, sőt megdicsőülés. Valójában ez a felfogás Magyarországon is gyorsan elterjedt volt, mind a protestáns, mind a katolikus közösségekben. A XVI. századi szellemi-vallási mozgalmak, áramlatok nagyon erősen hatottak e szemlélet kialakulására. A világ a Jó és a Gonosz erői között őrlődik. A csatában felvonulnak a harcos szentek és arkangyalok, hogy a földi hősöket megsegítsék. „A te katonád voltam, Uram!” – mondotta utolsó szavaiként az 1594-ben Esztergom ostrománál halálosan sebesült Balassi Bálint…

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat

A munka illusztrációjáról Galavics Géza:

A Zrínyi-kultusz és a törökellenes magyarországi harcok hagyományából, „s ennek eredményeként jelent meg 1587-ben Wittembergben a fametszet illusztrációkkal kísért ún. Zrínyi-album (De Szigetho Hungariae propugnaculo…). Kiadását Forgách Imre, Zrínyi Miklós másik veje kezdeményezte, s anyagát is részben ő küldte ki Wittenbergbe, Petrus Albinus Nivemontanus wittenbergi tanár szerkesztésében a kötetben egymás mellé kerültek a szlovén humanista Budina Sámuel Szigetvár elestéről szóló, már széles körben ismertté vált írása, amelyet Zrínyi horvát íródeákjának, Cserenkó (Crnko) Ferencnek horvát krónikája nyomán készített, a történetíró Forgách Ferencnek, a kötet kiadását kezdeményező Imre, bátyjának Szigetvár ostromáról szóló munkája, s wittenbergi, főként Magyarországról származó protestáns diákok Zrínyit magasztaló versei. A magyar irodalomtörténet-írás a Zrínyi-albumot, mint Zrínyi Szigeti veszedelem eposzának egyik fontos eszmei előkészítőjét tartják számon, mert a kötet félszáz latin versében sorra fel-felbukkannak azok a motívumok, amelyek majd Zrínyi eposzának emelkedett gondolati légkörét teremtik meg. Itt Zrínyi már az egész kereszténység hős védelmezője, harca fordulópont Magyarország sorsában, s halála és a vár eleste ellenére ő az igazi győztes, akit az angyalok visznek az égbe. E wittenbergi album a Thuróczy-krónika Hunyadi János metszete után 100 évvel az első olyan hazai kezdeményezésre született irodalmi mű, amely a nagyobb publicitásra számító sokszorosított grafikai eljárásban teszi közzé a törökellenes harc kiemelkedő személyiségének képmását. A kötet összeállítói úgy érezték, hogy az irodalmi mellett a képzőművészeti reprezentáció is szükség van. (…) A wittenbergi album (…) két fametszetes Zrínyi-portrét is közölt. Az egyik ’Zrínyi gróf képmása abban az öltözetben lefestve, amelyben az ellenségre rontott’ (latin) felirattal s ezen hosszú magyar ruhában, jobbjában kivont karddal, baljában lobogó, kétfejű-sasos zászlóval jelenik meg, a másik ’Zrínyi gróf fegyveres képmása’ felirat alatt hadidíszbe öltözött, páncélos, sisakos, hadiszekercét tartó Zrínyit ábrázol. Megtalálható az albumban még a Zrínyi-család címere is. Mindegyik fametszet önállóan szerepel, sőt a kötethez egy kihajtható lapot is csatoltak, amelyre a három dúcot újra lenyomtatták s az egészet közös, Zrínyit dicsőítő felirattal (’a nagyszerű hős, a páratlan harcos, Magyarország főnixe’) látták el, s versrészletekkel egészítették ki. (…) Mindegyik fametszet német földön s valószínűleg Wittenbergben készült. (…)”

A versek sokszor szólítják meg Zrínyit és idézik képét az olvasó elé, mint ezt teszi a szigeti ostromban is részt vett Siklósi Miklós „marosi református pap”:

„Had- és kincsekben gazdag Zrínyinek, hős nagy
honatyának
Arculatát eme kép festve mutatja elénk,
Ő volt ám a vezér, aki a szultánt csatasíkon
Megzavará s Szigeten meghala nagy Szolimán.”

Miskolci Puah Pál:

„Íme e kép teneked néző bemutatja a Zrínyit
Ámde a lelke színét festeni úgy sem lehet.
Bölcs, nagy fő katonánk vala, akit retteg az ellen
Mely Krisztus juhait űzte dühöngve soká.”

Pécsi Gáspár:

„A jó művész Zrínyi képét megrajzolta ügyesen
De nagy lelke igaz tükrét nem festheté sehogy sem.”

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

" …Luftri &haereditario à Zrinio Comiti, Nicolao, Heroi incomparabili, Phoenici Hungariae, non minus fortitudine Heroica, quam honestilissime morte toto terrarum orbe notissimo, út qui in oppugnatione Sigethana, quam triginta quinq, dierum specio fortisimè justinuit…"vö. De Sigetho Hungariae propugnaculo. Közzéteszi: Kőszeghy Péter. Bp. 1987 (fakszimile)
Hopp Lajos: Az "antemuarle" és "conformitas" humanista eszméje a magyar-lengyel hagyományban. Bp. 1992. 114.
Király Erzsébet: Az európai keresztény hős mítosza és a szigetvári hős. In: Somogy. 1991. 6. 34-35.

 lásd. Galavics Géza: Kössünk kardot az pogány ellen. Török háborúk és képzőművészet. Bp. 1986. 22-23.