„Hajózni kell, élni nem kell.”

Az uszkók és a Zrínyiek.

A horvát területekre bejött uszkók ellen a törökök sokszoros panasszal éltek. 1547-ben azt követelték, hogy a végvidékről telepítsék őket Zágráb környékére. A legnagyobb horvát főurak a Frangepánok és a Zrínyiek is szolgálatba fogadták őket, s nem csupán a török elleni harcokban – a szárazföldön, a boszniai portyákon – de a tengeri kalandozásokban is foglalkoztatták őket.

Éppen 1559-ben a fiumei polgárok panaszkodnak az Udvarnál gróf Zrínyi Miklósra, hogy uszkókat tart a zsoldjában. Bizonyos Dente Péter nevezetű kapitányuk pálcája alatt. Már most mind Zrínyi, mind más főurak részesültek az uszkók által rabolt zsákmányból, míg ők a főhatalom megtorlása ellen jelenthettek védelmet. Ez volt – a környezetük számára áldásosnak nem mondható – együttműködésük eredménye.

„A Zrínyiek a velenceiek és más hajók fosztogatásába is bekapcsolódtak, vagy úgy, hogy a támadást a saját bakari (buccari) jobbágyaik hajtották végre, vagy pedig úgy, hogy megvásárolták a senji uszkók által rabolt holmikat.

IV. György (azaz a szigetvári hős fia, Zrínyi György; 1549-1603) apjához hasonlóan eltűrte a bakari uszkók kalózkodását. 1592. július 10-én Bakar alatt nagy ütközetre került sor a velenceiek és az uszkók között. A velenceiek elfoglalták Bakar várát, megöltek néhány uszkó vezért és jelentős zsákmányt vittek el. György 1599-ben állt bosszút, amikor a velenceiektől elrabolt 800 darab marhát és 400 tallérra is rátette a kezét, melyet Pallini velencei kereskedőnek kellett volna megkapnia. A rablásokat azzal igyekeztek erkölcsileg igazolni, hogy a velencei hajók az oszmánoknak szánt árút szállították, ám a Habsburgok ennek ellenére élesen figyelmeztették a Zrínyieket, hogy a jó velencei kapcsolatok megőrzése érdekében hagyjanak föl a támadásokkal és a rablók támogatásával. Viszonylag gyorsan eljött a velenceikkel való együttműködés kora, de nem a Habsburg fenyegetőzések miatt. V. Miklós és V. György (a szigeti hős unokái) idejében, 1612-ben az uszkók a bakari kikötőből elragadtak egy hajót, ami a békés együttélés megszűnéséhez vezetett. (…)”

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

Nataša Štefanec: IV. és V. Zrínyi György. In: Zrínyiek a magyar és horvát históriában. szerk. Bene Sándor és Hausner Gábor. Bp. 2007. 91.