1600 - Hajdútámadás Barcs ellen

„Többet megöltek, néhányat elfogtak közülük, a többi a Drávába fulladt és a pokolra jutott. Az említett hitetleneket parancsnokaikkal, zászlóikkal maga előtt hajtva (ti. a pasa), Eszéken a szerdár elé vezette.”

Hajdú támadás Barcs és (Nagy)Harsány ellen.
Amikor a magyar kért védelmet a töröktől a hajdúk ellen. Terjék Haszán győzelme Baranyavárnál.

 

1600 júniusában történt, hogy a Babócsa és Kanizsa környékén összegyűlt szabadhajdú sereg nagy vállalkozásra indult a Dráva mentén a dél-dunántúli hódoltsági részek felé.

A hajdúkat s a hozzájuk csatlakozott magyar végváriakat egy Fekete Miklós nevezetű hadnagy vezette, s vele volt még a szlavón végekről átjött rác Frodán vajda is. Nem bizonyos, de valószínűsíthető, hogy a hajdúkat a horvát végvidéki főparancsnok, Hans Siegmund Herberstein indította támadásra.

Először a barcsi palánkot támadták meg, a véres harcban megöltek vagy 300 törököt s a béget is levágták, aztán tovább viharzottak Siklós irányába. Nagyharsánynál a település lakóinak gulyáját terelték össze és hajtották gyors iramban Babócsa felé.

A megrabolt nagyharsányiak a szigetvári béghez, a vitéz Terják (vagy Terjék) Haszánhoz fordultak segítségért. A szigeti bég meghallgatva a harsányiak panaszát előbb a Belgrád térségében állomásozó török fősereghez és a nagyvezérhez küldte őket, hogy ott adják elő panaszukat, s állítólag ez Ibrahim nagyvezért is oly annyira megindította, hogy gyors követet küldött a Portára, hogy kérje a török uralkodót, a megváltozott súlyos helyzetben seregével – az elhatározott célok ellenére ne Esztergom, hanem Kanizsa ellen fordulhasson.

Eörsy Péter esztergomi főtiszt maga is úgy tudta – kémei nyomán –, hogy a nagyvezér nem Esztergom felé indul el a haddal, hanem nyugati irányba, mert úgy tudósították, hogy ekkor már nem csak a harsányiak, de mind a szigetváriak, mind a pécsiek is a hajdúk rablásairól panaszkodtak. Eörsy úgy tudta, hogy ez utóbbiak még vagy 20-ezer aranyat is felajánlottak (!), ha a nagyvezér csírájában fojtja meg ezt a hajdúveszedelmet (!).

Mindeközben Babócsa és Kanizsa környékéről újra kirajzottak a hajdúk és ugyancsak a dél-dunántúli régióba indultak szerencsét próbálni: felgyújtották Baranyavárat és a Karasica folyócska hídját is szétrontották. Azonban Terjék Haszán bég Szigetből gyorsan utánuk eredt, s még a pécsi őrségből is megerősítve hamarosan lenn a Duna mentén beérte őket. Véres összecsapás kerekedett, s a hajdúkat javarészt levagdalták, mindössze 20 foglyot ejtettek.

 

Mind erről a török krónikás, Kjátib Cselebi a következőként számolt be:

„A kanizsai ellenség nagyon elbizakodott volt, s minduntalan a Duna és a Dráva partjain kalandozott, az utakat elállta, az embereket elrabolta; mostanában pedig a hídfőnél lévő Pornovár (vagyis Baranyavár) nevű palánkot felégette és temérdek kárt okozott. Mikor Terjéki Haszán pasa ezt hallotta, abban az időben a budai elájetből elbocsátva, Pécsett lakott. Sietve összeszedett kíséretével utánuk eredt, s a Dráva hídjánál utolérte a hitetleneket. Mikor az átkozottak ezt látták, a hídon keresztülmentek, s a két víz között helyezkedtek el, a hidat pedig elvágták. A pasa (itt arra utal, hogy bírta már a budai beglerbégi címet és rangot is) azonban tudott egy átjáróhelyet, s azon keresztülmentvén, az ellenséget megrohanta, mely azonnal megfutamodott. Többet megöltek, néhányat elfogtak közülük, a többi a Drávába fulladt és a pokolra jutott. Az említett hitetleneket parancsnokaikkal, zászlóikkal maga előtt hajtva (ti. a pasa), Eszéken a szerdár elé vezette.” (Fezlike)