1641 - Rajtaütés Igalon

1641. február elején gróf Batthyány Ádám dunántúli főkapitány vezetésével a magyar végváriak serege átkelve a befagyott Balatonon villám gyors előretöréssel a somogyi Igal palánkját támadta meg...

A török zsoldban álló rác katonaságról, ezekről a rablásra kész martalócokról számos forrás számolt be a "török világ"-ból. Példának okáért már 1587 telén nem kevesebb mint 1700 magyar végvári vitéz gyűlik össze Győr alatt, hogy Tihanynál átkelve a befagyott Balatonon a Somogyban garázdálkodó rác hordák ellen vonuljanak. Később 1638 szeptemberében Poppel Éva fiának, Batthyány Ádámnak panaszkodik levelében, hogy a "ráczok lopva járnak csatázni", s rablásaik nagy károkat okoznak.

A helyzet súlyos voltára jellemző, hogy 1641. február 1-én a Dunántúli Főkapitány, gróf Batthyány Ádám vezetésével Tapolcáról indult meg a dunántúli magyar végházak népeinek egybegyűlt serege, hogy a török és szerb portyázásokat megbosszulja. Ugyancsak a befagyott Balatonon keltek át és a közel 4-ezer főnyire duzzadt magyar sereg Igal palánkja ellen indult, melyet békeidőben – de a tiltó rendelkezések ellenére épített az ellenség. Az akció teljes sikerrel járt: Igal palánkját elégették a rácokat és törököket kardélre hányták és teljes vagyonukat, jószágukat elprédálták, némelyeket fogságba vetettek. A rácok azonban továbbra is megbízható martalócai voltak a törököknek, akik velük egészíthették ki katonai erejüket.

Ez a korban az egyik legjelentősebb magyar katonai siker volt – noha „békeidőben.” Az akciót komoly előkészítő és szervező munka előzte meg, már 1641 januárja folyamán parancs érkezett a dunántúli végházak nagy részébe, hogy mind Csákány, Körmend és Rábahidvég környékére gyűljenek. A főkapitány azt is szigorú parancsba adta hogy, akinek nincs megfelelő felszerelése és jó lova az ne jöjjön, hanem maradjon a végházában, de aki összesereglik, az mind magának élelemmel és lovának abrakkal készüljön. Pontosan tudjuk, hogy Batthyány katonái voltak 890 huszár és még 270 gyalogos, ezentúl Nádasdy (III.) Ferenc 112 vitéze jött el, s hozzájuk még csatlakoztak vagy 1715 fő, a különböző végvárakból. Lehetséges, hogy ezenfelül is érkeztek még a tapolcai gyülekező helyre.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat

Az igali zsákmány nagyon gazdag volt, s nem csupán fegyvereket, értéktárgyakat, pénzt, lovakat és lábas jószágot zsákmányoltak, hanem nagy számmal hoztak foglyokat is:

„Az igali nyereség kótyavetyéjén Batthyány főkapitány csaknem valamennyi főembere megjelent: Francsics Gáspár egy rác családot vett 130 forintért, a hadnagyok és vajdák közül Hidassy András 304 forint 75 dénárt, Hertelendy Ádám és Fáncsi Pál együtt 305 forint 25 dénárt, Palásti Péter, Niczky Boldizsár és Teveli István 192 forint 87 dénárt, Vadas István, Hölgye Imre és Borz Benedek 140 forint 75 dénárt adott a rác és török foglyokért. Ez együttesen csaknem ötöd része a kótyavetyén elkelt valamennyi rab 5727 forint 22 dénárnyi vételárának.
A dunántúli főkapitány tisztjei nemcsak vásárlás útján jutottak foglyokhoz, hanem ajándékképpen is. Batthyány (I.) Ádám az említett portyáról visszatérve török és rác rabokkal jutalmazta tisztségviselőit: Káldy (I.) Ferencnek, Hidassy Andrásnak és másoknak 1-1 rabot adott, míg Fáncsi, Niczky, Teveli és Keresztúri hadnagy közösen kaptak hármat.”

Vö. Magyar Leveleskönyv I. 252-253.

OL B. cs. lt., P 1313. 248. cs. 52. sz. 3., 8. f.
uo. 248. cs. 51. 8. f.