"…a török és keresztény nyelvek közt próféciák forognak arról, hogy << közel vagyon az török hitnek romlása >>. Az egész kereszténység ezt kívánja."

Drábik-jóslatok a török hatalom hanyatlásáról és az európai nagyhatalmi változások a vesztfáliai béke idején. – Zrínyi Miklós szemével.

Az európai közvéleményben – és a politikai gondolkodásban egyaránt – a nemzetközi keresztény összefogással indított törökelleni harc nem került le a napirendről, sőt sokkal inkább a politikai és közgondolkodás homlokterében állt. Nyilván hatással volt erre az a több évtizede érzékelhető reális tapasztalás, mely az Oszmán Birodalmat belső válsággal küzdő gyengülő hatalomnak érezte, illetve azok a misztikus jóslatok, amelyeket Drábik-jóslatokként ismerünk, s a törökök gyengülését hirdették és melyeket maga Commenius fordított le latinra és terjesztett. Zrínyi Miklós maga így írt erről: "…a török és keresztény nyelvek közt próféciák forognak arról, hogy << közel vagyon az török hitnek romlása >>. Az egész kereszténység ezt kívánja."

A források tükrében szembetűnő, hogy Zrínyi mennyire érzékenyen reagált a vesztfáliai békét követő években bekövetkezett külpolitikai változásokra és hatalmi átrendeződésekre. Horvát báni beiktatásakor, 1649-ben ilyen beszédet mondott: "Ebben a nyomorúságos időben, mikor sem biztos béke, sem nyílt háború nincsen, de mindenfelől csak fenyeget, minden ország vagy magának, vagy másoknak romlást kohol. Ím Európa minden országa a szerencse csodálatos állhatatlansága következtében végveszedelembe, utolsó romlásba keveredik egymással."

Levelezésében szintúgy felfedezhető ez az érzékeny megfigyelés. Batthyány Ádámnak így írt Csáktornyáról 1648. július 5-én kelt levelében: "…Rosszul vagyon mast mindenfelé az mi állapotunk. (…) Bavaria mast romlik, spanyor királynak nagy búja van Napolis miatt, az hova az franczuz tengeri armadája immár közel van, Lengyelország az utolsó tatárok győzedelme után király nélkül lévén, fejjel lábbal öszve vagyon, egyszóval, egy köröszténi szeglet nincsen, azhol jól volna az dolog.

Ezek így lévén, véli-e Kegyelmed, hogy az török ilyen alkalmatosságot látván, békességet ne csináljon velencésekkel, és arra ne menjen, az melyet lát, hogy legkönnyebben meggyőzhet, és azok mi vagyunk, az neve van inkább országunknak, hogysem valósága. (…) Az mi üdőnk olyan, hogy hallgatva kell vesznünk, nem szabad jajgatnunk, az doctorok az mi nyavalyánkat nem hiszik, avagy ha hiszik is, nem találnak orvosságot."

A Török Birodalom minden gyengéje ellenére hatalmas erőt képviselt, s fájdalmas tapasztalás volt, hogy energikus vezetők és elkötelezett nagyvezérek kiemelhették, miként ki is emelték nem egyszer súlyos belső válságából.

1656-ban az új nagyvezér, Köprülü Mehemed vette kézbe a török politika irányítását. Rendezte a fizetetlen katonaság zsoldhátralékát és erős kézzel teremtett rendet a hatalmas kiterjedésű birodalomban. Beszédes bizonyítéka a török megerősödésének az a mozzanat, hogy még a távoli Anglia figyelmét is magára vonta, és e térségre irányította. Tudniillik arról volt szó, hogy bár 1571-ben a lepantói tengeri csatában az oszmán flotta óriási vereséget szenvedett az egyesült spanyol-velencei-genovai-pápai flottától, de hegemóniáját a Földközi-tenger keleti medencéjében továbbra is megőrizte, s úgy tűnt egy század múltán e hegemóniát immár az egész Mediterrán vizekre kiterjeszti. Ilyetén az ekkor már nagy tengeri hatalomnak számító és rohamosan kapitalizálódó Anglia kereskedelmi érdekeit sértette, akinek így nem csupán a lendületes fejlődő Hollandia volt vetélytársa, hanem a terjeszkedni kívánó Török Birodalom is.

Nem véletlen tehát az sem, hogy a hamarosan kirobbanó törökellenes küzdelemben hősiesen küzdő és elbukó protestáns erdélyi fejedelem, II. Rákóczi György (egyébiránt fontos, hogy hangsúlyozzuk II. Rákóczi Ferenc apai nagyatyja) után immár Zrínyi Miklós nevét visszhangozzák még az oly távoli szigetországban is.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat

Zrínyi Miklós Összes Művei. Discursusok I. Bp. 1958. 455.
G. Ráttkay: Memoria Regnum et Banorum. Bécs. 1772. 228., vö. R. VÁRKONYI Ágnes: Politikai elmélet – politikai gyakorlat. In: Irodalomtörténet. 1981. 408.
Batthyány Ádámnak. In: Zrínyi Miklós válogatott levelei. Bp. 1997. 45.
PÉTER Katalin: Zrínyi Miklós angol rajongói. In: Zrínyi-könyvtár II. 30-32.