Zrínyi Miklós: "Az Adriai tengernek Syrenaia" (1650-1651)

"Az Adriai tengernek Syrenaia Groff Zrini Miklós című kötetet a szerző 1650. folyamán állíthatta össze. Ebben az évben halt meg első felesége, a verseiben Viola néven megjelenített Draskovits Mária Euzébia. A kötet talán egyféle gyászkötetnek is felfogható, de mindenképpen egy életszakasz lezárása. A kötet megjelenése után nem sokkal újra megnősül. Második felesége Maria Sophia Löbl grófkisasszony; a házassággal rokoni kapcsolatba került a német birodalmi arisztokrácia több befolyásos családjával.

A kötet címe rejtélyes. Mi a Syrena? A mitológia bajlós szörnye, amely éneklésével a puszulásba csalja a hajósokat? Vagy inkább szirénáról, riadóztató harci kürtről van szó? (A SIREN szó mellesleg a Zrinyi név olaszos formájának a SERIN-nek anagrammája.) Az első értelmezést támogatná, hogy már Rimay is próbálgatta a "Siren" epitheton ornans-t Balassira: "Vagy Siren, vagy Circe vagy magyar Amphión / Arany írásodban nincs peníszes ón..." Még fontosabb párhuzam, hogy Zrinyi egyik költői példaképét, a század legnevesebb olasz költőjét, Giovan Battista Marino-t (1569-1625) a kortársak a Tirrén tenger szirénjének nevezték. A kötet Bécsben nyomtatott kiadása élére Zrinyi metszetes címlapot is készíttetett; így a furcsa címadást vizuális információk segítenek értelmezni. A képet egy másként ismeretlen, horvát metsző G. Subarich készítette. A hajóban ülő páncélos férfi felismerhetően maga a költő. Előre néz, úticélja irányába, egyik kezével a vitorlát igazítja, másikkal a kormánylapátot szorongatva nem törődve a két halfarkú nőalakkal (najádok?, szirének?).

(Más elemzők szerint jobb kezében a hajós hadvezéri pálcát, vagy tetszetősebben: az eposz kézirattekercsét tartja.) Ha szimbólumot keresünk a két tengeri lényben, akkor a haját tükörben fésülgető nőt a Hiúság, a kagylóban ajándékot kínálót a Csábítás megszemélyesítőjének kell tartanunk. (NB. Nem énekelnek!) Említésre méltó motívumok még a hajó orrában lévő (faragott?) fej (kisfiúé?), valamint a kormánylapát fölött látható sötét, férfiarc. A vitorlát szél dagasztja, az árbóc körül tekergő szalagon a költő jelmondata.

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

forrás

Lásd még Kiss Farkas Gábor tanulmányát Zrinyi ikonográfiai vonatkozásairól: link