„Madarak vetélkedése” – avagy valami más: politikai propaganda üzenet avagy gúnyvers?

Anno 1664

Magyarok romlását
Ország pusztulását
Mars-Zrínyi hogy meglátta,
Vitéz szívbe szállván,
Vére megpozsdulván
Bellonát indította,
Bottyány Corvinust,
Esterházy Turnust
Segítségre hívta.

Dráva víz mellyékit
Pécsnek örökségit,
Eszéknek erősségit
Mahomet cenkeit (azaz kutyáit)
Sergius kölkeit
Törökök vitézségét
Megerőstleníté,
Jovát porrá tévé
Megrontá dühösséit.

Szigetet pusztítá,
Babocsát elhányá,
Mohácsot földúlatá,
Vitézit Barcsában,
Segésdi házakban,
Türjékba bészállítá,
Baranya vármegyét,
Dunának mellyékét
Magyarokhoz hódítá.

Azután Kanizsát,
Evrópa fő várát,
Stiriának bajnakját,
Királyunk hírével,
Sasnak ereivel
Ostromolta végházát.
És már Neptunusnak
Hátán általmenvén,
Bírja vala bástyáját.

De az zendülyésen,
Szép hír terjedésen
Az Kácsa fölrepüle,
Kakukk az Porcussal
Pallast társul vévén,
Nagy panasszal beszélé,
Hogy már Zrínyi nevit
Kit az fáma kivitt,
Ez világ üdvözölné.

Pacsirat költségin,
Sasnak segítségin
Azért hadat fogada,
Kácsának egynéhány,
Kit ország nem kíván,
Ezreket adata,
És Zrínyit erőtűl,
Vitézs seregitűl
Teljességgel megfoszta.

Kitévén zászlaját,
Megindítá hadát,
Új-Zrínt hogy oltalmazná,
Törökök táborát,
Mahomet zsoldosát
Egy lábig levágatná,
Ausztriát, Stiriát
És magyar koronát
Ellenség ne pusztítná.

Tatárok nyilait
És megvont tegezit
De mivel megsajdítá,
Kakukk megijedvén,
Kacsa elrémülvén,
Hadát visszaszállítá,
És egész országot
Kit még meg nem szállott,
Éppen mind eldúlatá.

Kit pogán nem bántott,
Ellenség meghagyott,
Azt prédára hányatá;
És sok szegínségnek,
Ínségben élőknek
Jovait elfogyatá;
Azután törökkel,
Hazánk irigyivel
Az frigyet traktáltatá.

Óh, átkozott Kácsa
Ki vagy ország gáncsa,
Magyaroknak romlása!
Nem tudván fegyverhez,ú
Bajvívó sereghez,
Mért vagy Kakukknak társa?
Holott csak nád között,
Sok kölkeid között
Vagy récék oktatósa.

Tedd le bár a fegyvert,
Kire senki nem kért,
Ne légy társ Bellonának!
Jobb az Julianna,
Hogy sem az armada,
Nem vagy fia Mavorsnak! (ti. Marsnak – nem ért a hadakozáshoz)

Maradj a rokkánál
És puha ágynál,
Hagyj békét az tábornak!

Kácsák kópiákhoz,
Mars sisakjához
Nem szoktak az palloshoz,
Hanem Neptunusnak,
Ingó sziringának (vagyis nádnak)
Édesedtek házakhoz
És ott az tojáshoz,
Búvó madarakhoz,
Jól tudnak az uszáshoz.

Kakukknak is szívét,
Bellonához frigyét
Láttad-e vitézségét?
Kik erdőkön lakik
És ágakon tojik,
Szaporítván fiait,
Fél az tegezektől
Repülő fegyverektől,
Hogy verné ellenségeit?

Mégis az Pacsirta,
Kinek kiszaggatta
Szárnyát az Hold sugárja,
Kit kivér fészkiből,
Ausztria földiből
Az Liliomnak szaga,
Országát Kakukkra,
Ocsmán vérszipóra
Bízta egy vadmadárra.

De még országunknak
És Zrínyi Miklósnak
Isten viseli gondját,
Az egyfejű Sasnak,
Keresztény országnak
Vigasztalja bánatját,
Midőn Liliomból
Mi bizodalmunkból
Lengyel csinál bokrétát.

Mikor az Pacsirta,
Átkozott madárka,
Lengyelországhoz kapa,
Újvárát töröknek,
Örök ellenségnek
Elromlásunkra adá,
Ez verseket szerím,
Hazámnak szentelím.
Kikről, az ország tudja.

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

„Ismeretlen szerzőnk ezt a Zrínyi Miklóst dicsőítő és Montecuccolit (Kakukk), meg Nádasdy Ferencet (Kácsa) gúnyoló énekét 1664 nyarán Zrínyi-újvár eleste után írta. Az első versszakokban a téli hadjárat sikereiről, ezután Kanizsa ostromáról emlékezik meg; majd Nádasdy és Montecuccoli Zrínyi hírnevének növekedése miatti féltékenységéről, és hadvezéri járatlanságáról szól gúnyolóan. (…)” Nem tudjuk azonban ki az a Pallas, s a Pacsirta, a Liliom Franciaországot jelenti – „az utolsó két strófa azokra a francia törekvésekre utalhat, amelyeknek az volt a célja, hogy még János Kázmér életében Condé herceg fiát válasszák meg lengyel királynak. Ezeket keresztezte Bécs és Berlin (Brandenburg – talán ő lenne a Pacsirta?)…”

 Lásd. A kuruc küzdelmek költészete. szerk. Hopp Lajos. Bp. 1977. 32-35., 742-743.