„…utolsó óhajtásom holttestemmel vehetni gátat a török fegyverek áradatának,…”

A téli hadjárat európai visszhangja…

A téli hadjárat sikerei olyan hatalmas visszhangot váltottak ki Európában, hogy méltán mondható, a magyarországi események soha ennyire nem voltak a nemzetközi politika látóterébe. Zrínyi Miklós neve – noha eddig sem volt ismeretlen – immár mindenhol ismertté vált. Kitűnő kutatók, kiváló munkák egész sorában tárták fel és dokumentálták, hogyan jelent meg Zrínyi, "Európa hőse" a korabeli sajtóban, propagandában és a művészetben. Ne feledjük ez az időszak a Nyugat-Európában egy új korszak kezdete, amely kornak egyik "forradalmi" sajátossága a nyomtatott könyv és sajtó megjelenése, így az egyre szélesebb írni-olvasni tudó tömegek jobban tájékozódhattak a nagyvilág dolgairól.

"A vásári ponyván és a könyvesboltok pultjain együtt jelennek meg az uralkodók és a királynék, török basák, zsoldos kapitányok, gúnyrajzok, dicsőítő kompozíciók, hadi jelenetek és a jövőt jósoló csodás jelek lenyomatai. Az elérhetetlen távolságokban élő uralkodók metszeteken megvásárolhatók, hazavihetők és falra akasztva, mint jelenlévők nézhetik a családi élet mindennapjait. Zrínyi talán az első magyar, akinek valóságos vagy képzelt vonásaival egész Európa egy csapásra megismerkedik. Jól látjuk, hogy a frontvonaltól, Magyarországtól, vagy egész Közép-Európától oly távoli országokban, mint Anglia vagy Franciaország egyaránt jól ismertek Zrínyi tettei. "…a keresztény világ nagy gondjai a hitetlenek ráirányuló általános támadásával és a hívők érte egyesített erőkkel vívott védelmi harcával kapcsolatban, amely utóbbi hőse, úgy tűnik, a kiváló gróf Zrínyi Miklós, kire a Gondviselés Európa sorsát bízta…" - e bevezetéssel kezdődik az angol nyelvű életrajz, amelyből tökéletesen kiviláglik, hogy a törökellenes harc egész Európa ügye. A nemzetközi közvélemény e küzdelem vezérének Zrínyit tekintette, a Rajnai Szövetségben általánosan elfogadott, hogy őt kívánják az egyesített keresztény erők élére.

Zrínyi Miklós hírnevének ilyetén való felemelkedése elővonta újból Szigetvár nevét is; bizonyítván, hogy az európai országokban élt még az 1566-os nagy ostrom és a városvédő hősöknek, és a szigeti Zrínyi Miklósnak hírneve. Mondhatni egyértelmű, hogy Szigetvár és a Zrínyi név elválaszthatatlanul összekapcsolódott.

Zrínyi csapatai a téli hadjárat folyamán, január 27-én elvonultak a nagyon jól megerősített vár mellett. A szigetvári török védők felkészültek a védekezésre, de igen megrettentek, mikor a szigeti oroszlán dédunokájának közeledéséről hallottak. Állítólag az erődítmény védelmére török őrség mellérendelt tatárok mind megszaladtak Zrínyi seregének közelgésére. Az ostrom elmaradt, hisz az nem volt céljuk, és nem is volt erre lehetőségük a keresztényeknek: csupán Szulejmán szultán emlékhelyét, Turbékot, támadta meg néhány katona, de akciójukat a fővezér megállította, mondván: nem halottakkal hadakozik. A szigetvári ostrom tehát elmaradt, noha a nemzetközi közvélemény úgy hitte és tudta, hogy a keresztények a várat elfoglalták, vagy legalábbis ostromolták (valószínű, hogy Pécs városának elfoglalása és a várba zárkózott törökök lövetésének híre keveredett itt össze).

Szigetvár példája tehát természetes módon a nagy törökellenes háború kapcsán újból hat, de legfőképpen a dédunoka tetteiben, hiszen maga írja az uralkodónak 1664 tavaszán: "Ugyanakkor minden kétség nélkül hihetjük, hogy az ellenséges sereg legjobb hadteste Csáktornya irányába nyomul előre, amely már régóta a török pusztító haragjának célpontjául rendeletetett. Erről pediglen az órában világosan megbizonyosodtunk azok mozgásából, kik minden dühükkel az én teljes kiirtásomra készülődnek. (…) higgye meg nekem Felséged, hogy utolsó óhajtásom holttestemmel vehetni gátat a török fegyverek áradatának, s ha Sámsonnak csak egy hajszálát bírnám, nem hiányoznék belőlem Sámsonnak szíve sem. (…) dédapámnak nem elkorcsosult unokájaként tesz ismertté (ti. a történelem), kinek nevével együtt nem csak keresztényi buzgalmat kaptam örökül, de hűséget is az osztrák hatalom iránt."

Kétségtelen, hogy Európa-szerte jól-rosszul, de mindenütt ismerték a téli hadjárat katonai eseményeit, s vele Zrínyi Miklós nevét. Egy angol nyelvű forrás meglehetősen jó információkkal rendelkezik a háborút megelőző helyzetről is:

"Zrínyi gróf, mint Németország igaz barátja, előre figyelmeztette a császárt, és támogatást kért tőle erődítményének védelmére, amely mint a kereszténység védőbástyája fekszik Ausztria határai mentén, amely országban elődeit és családját több száz éve ismerik és Európa hű bajnokaként tartják számon."

A francia király, XIV. Lajos pénzsegélyt folyósít Zrínyinek a háború további folytatására, de ugyanakkor a magyarok ekkor kerülnek a Napkirály diplomáciájának erőteljesen látóterébe (és maradnak is ott egészen II. Rákóczi Ferenc fejedelem önkéntes száműzetéséig).

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat

 R. VÁRKONYI Ágnes: Európa Zrínyije. In: Irodalomtörténeti Közlemények. 1996. 15.
Angol életrajz. In: ZK II. 69.
Németh Béla: Szigetvár története. Pécs. 1903. 309., Perjés Géza: Zrínyi és az 1663-64-es nagy török háború. In: Zrínyi Könyvtár III. főszerk. Klaniczay Tibor. Bp.