„Fortuna, azokat, akiket a legtöbb jótéteménnyel halmozta el, szokásánál is kegyetlenebb végre tartogatja, s a nagy hősök mind életükben, mind halálukban csodálatra késztetnek,…”

1664. november. 18.

Zrínyi Miklós halála Forstall leírásában…

„Fortuna, azokat, akiket a legtöbb jótéteménnyel halmozta el, szokásánál is kegyetlenebb végre tartogatja, s a nagy hősök mind életükben, mind halálukban csodálatra késztetnek, amint azt minden nemzet története tanúsítja. Zrínyi november 18-án a szigetén (azaz a Muraközben) igen szapora vaddisznókra vadászott, s miután társai és szolgái elszéledtek mellőle, vagy inkább szántszándékkal magára hagyták, olyan leshelyet foglalt el egy bozótos sűrűjében, amelyet a vaddisznó bevárásának alkalmasnak ítélt. Hirtelen három lövés hallatszik: emberei odafutnak; a hőst a földre terülve találják, s addigra már sok vére elfolyt. Mégis minden segítség nélkül felállt, s így szólt: nincs semmi veszély. Majd a körülötte állók figyelmeztetésére imádkozni kezdett, és komoly arccal, mellét verve (avagy mea culpázva – a katolikusok látványos bűnbánata) lelkét Istennek és a Boldogságos Szűznek ajánlotta, aztán ereje rohamosan fogyott, s negyedóra leforgása alatt kilehelte lelkét. Senki sem állítja, hogy látta a vadkannal való küzdelmet, vagy ami egyébként történt. Sebeiből és lábszárának elváltozásából arra lehet következtetni, hogy miközben lehajolva és arcát és szemeit arra fordította, ahonnan a kutyaugatást hallotta, a vadkan hátulról rárohant és ledöntötte őt, széttépte a nyakát. Arcának sebe azonban még a hozzáértőkben is gyanút keltett, hogy ólomgolyó ütötte, mely esetleg a közeledő vadkanra kilőve, azt a célpontot érte, amelyet legkevésbé kellett volna. Ha mégis ez történt, kétségkívül nem bűnös szándékból történt, jóllehet különböző nemzetiségű férfiak voltak jelen azon a vadászaton. Testét december 21-én díszes halotti pompával, az általa zsákmányolt számtalan hadi zászlóval és hadi jelvénnyel ékes gyász-szertartáson a Helénának szentelt kolostorban, atyái sírboltjában zárták érckoporsóba.”

Forstall aránylag részletesen beszámolt a sebesülésről: „…a sebesülés mély volt az arcán, de azt nem roncsolta szét és nem torzította el… az orvosok arra következtettek, hogy puskával lőtték meg; vagy leplezett árulás folytán vagy véletlenül, hogy az urat védjék, s nem a vadkan agyara ölte meg.”

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

Lásd. Marcus Forstall: A törökök sokszori visszaverése és legyőzése révén a földkerekség minden táján ismert Zrínyi grófok hősi családjának története… (ford. Bene Sándor). In: Zrínyiek a magyar és horvát históriában. szerk. Bene Sándor és Hausner Gábor. Bp. 2007. 334-335., 390. /3. jegyz.