„Jó uraim, kegyelmetek mellett sokat szóllottam, hogy felét adjátok meg.

Azért, jó uraim, az miben lehet, magatokat oltalmazzátok,

én is az miben tudok,kegyelmetek mellett szolgálok.”

Jóakaratú üzenet a „post scriptum”-ban:

Egy kis „basáskodás”… Huszein szpáhi követelése a pocsajiaktól (de az utóirat jóakaratú üzenetet rejt).

A partiumi Szentjobb – (Nagy)Várad török kézre kerülésével 1660-ban – ugyancsak török birtokká lett. Innen üzente meg egy bizonyos Huszein szpáhi magyar nyelvű levelében a pocsajiaknak, hogy minden váltságot és járandóságot fizessenek meg neki, mert rosszul lesz dolguk, s fenyegeti is őket, ha hozzá követüket nem küldték volna, bizony maga ment volna Pocsajba, de abban nem lett volna köszönet – sejteti… Ezenkívül megkívánja, hogy a pocsajiak egy nyuszttal bélelt süveget is küldjenek a részére (ráadásnak)…

„Szent Job végvárában Husein ispahia, az tü uratok. Pociak [pocsajiak]; jó szerencsétek, hogy oda nem értünk menni, mert sem énnekem nem löttetek volna, sem magatoknak. Az Isten ugyan engemet még eddig eltartott, ezután is eltart, menni izentem, írtam nektek, mert szót nem fogadtok. Ha mi kár lött volna az szegény emberekb[en], az tü lelketekre lött volna, mert nem mondjátok, hogy nem izentem. Jó szerencsétek, hogy embert küldtetek hozzám, mert hütemre meglátogattalak volna. Azért énnekem tíz napra száz tallért küldjetek, mivel öt e[sz]tendeje, hogy semmit sem adtatok, ha nem küldtek annyi pénzt, az mint megírta[m], annak utánna ne mondjátok, hogy török uratok vagyon, én gondot viselek mind magamra, mind reátok. Egy nyuszttal béllett sü[v]eget küldjetek ajándékot.
I[ste]n veletek 1669.”

A levél külön érdekessége amit a „Post Scriptum”-ban vagyis az utóiratban olvashatunk. Itt a levelet leíró magyar „deák” – talán maga is a pocsajaik közül való, de azokat bizonyosan személyesen ismerő (ez a rövid szövegből is kitetszik) – korholva hozzáteszi, hogy legalább felét adták volna meg, mit a török szpáhi követelt (már alább szállt volna haragja – sejthető), s azt is megmondja ezután is mindenben igyekszik majd segíteni őket:

„P. S. Jó uraim, kegyelmetek mellett sokat szóllottam, hogy felét adjátok meg. Azért, jó uraim, az miben lehet, magatokat oltalmazzátok, én is az miben tudok, kegyelmetek mellett szolgálok.”

 lásd. Huszein szpáhi a pocsajaiknak (1669. Szentjobb). In: Régi magyar levelestár II. 365-366.