Abdi, az utolsó budai pasa hősi halált halt a védelemben.

Abdurrahman pasa 1684 végén került a budai helytartóság élére, már ekkor 70. (más források szerint a 80.) életévében járt. Valószínűsíthetően albán származású volt és a török katonai ranglétrát végig járva jutott e magas tisztbe. Már kisgyermekként a janicsárok között nevelkedett, felnőttként a janicsárok kethüdája címet viselte, és részt vett a nevezetes krétai harcokban, később a lengyelországi hadjáratban és Kamenec élén tűnt ki.

Buda vár 1686-os ostromakor példaadóan és nagy katonai tapasztalattal irányította a török védelmet. "A védelem legerősebb láncszeme maga a budai pasa. Ekkor kamatoztak igazán kandiai és kameneci tapasztalatok. Ugyanakkor kiváló szervezőnek bizonyult: csapatait mintaszerűen rendezte el, a legénységet és a várnépét buzdítással és anyagi ösztönzéssel szilárdan kézben tartotta. E mellette személyesen részt vett a harcokban, ő irányította a védelmet a legveszélyesebb északi-északnyugati várfalnál. Az utolsó budai pasa sorsa 1686. szeptember 2-án késő délután teljesedett be. A keresztények rohama elsöpörte az északi fal török védelmét és a küszöbön állt végső bukás, amikor Abdi maradék katonájával ellentámadásra indult a mai Táncsics utcában. Hívei hiába próbálták menekülésre bírni a kilátástalan harcból, állítólag ezekkel a szavakkal hárította el kérlelésüket: 'Ha nem tudtam megvédeni a várat, haljak meg én magam is itt!' Kardját meglengetve az ellenségre rontott és néhány percen belül holtan terült el. Teteme a török krónikás szerint több napig hevert temetetlenül."

Hős ellenfél volt, békesség vele.

Az utolsó budai pasa, Abdurrahman emlékműve a budai várban...

"Furcsa fintora a sorsnak, hogy Abdurrahman katonai erényei és személyes bátorsága jóval nagyobb méltatásra került az ellenfélnél, mint a törököknél. Szilahtár egyenesen azzal vádolja (alaptalanul), hogy kapzsiságával több ezer harcostól fosztotta meg Budát a viadal előtt s finom célzást tett borisszaságára is. (...)
Másként ítéltek azonban a győztesek. Legszebb dokumentuma ennek az ostromról készült főjelentés, amely m,éltó fénybe helyezi Abdurrahman szerepét: 'S valóban... minden intézkedése olyan példás rendben történt (ti. a várban), hogy az egész ostrom alatt sehol sem szenvedtek hiányt. Csapatainak elrendezése kitűnő volt. Mikor a várat bevettük, csak akkor tudtuk meg és láthattuk, noha már az ostrom közben is eléggé megtapasztaltuk.'

A törökellenes harcokat a magyarság szívében is "békévé oldotta az emlékezés" s benne a nemes ellenfél megbecsülésének is jutott hely. Ezt fejezi ki a felirat, amely az Abdinak az általa védett Sziavus pasa bástyán álló emlékműkövén olvasható: Hős ellenfél volt, békesség vele."

Fodor Pál: Muzulmán hadvezérek. In: História, 1986. Buda visszavívásának 300. évfordulójára kiadott emlékszám.