"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

„reVInDICata faMe IVre VeterI eXVLtaVerat”

Szigeti „holdfogyatkozás”
- avagy Szigetvár felszabadulása a török uralom alól (2.)

„Szigetvár felszabadításának emlékérmei.” – Molnár Imre írásából közlöm:

Az 1983-as – Bécs felmentésének 300. évfordulóján – rendezett ausztriai kiállításon, Bécsben a gazdag kiállítási anyagban az 1689-ben, Szigetvár visszafoglalására kiadott emlékérmek is megjelentek.

„A kiállítás 442 oldalas katalógusának 236. oldalán a kiállított tárgyak között nem kis meglepetéssel fedeztük fel az 1689-ben kiadott emlékérmet. Részben a katalógusból, részben kutatásaink során megtudtuk, hogy a szigetvári emlékérmet Bécsben adták ki közvetlenül Szigetvár felszabadítása után. Készítője Ph. M. Müller, 48 mm átmérővel ezüstből, 47 mm átmérővel bronzból és 46 mm átmérővel ónból készült, a példányszámok ismeretlenek. Az érem előlapján a kör területének kb. egyharmadát kitevő alsó és felső körszeleten olvashatók a latin nyelvű feliratok, a kör középső részén láthatjuk Zündt Mátyás nürnbergi mester ábrázolásában a négy részes Szigetvár alaprajzát, az előterében pedig egy vadászebet, amely egy leterített szarvasbikát ábrázol.

A felső körszeleten a kör kerületét követően a következő latin felirat olvasható: VICTOR CRUENTUS ABSTULI , azaz véres győzelemmel szerezte meg. Az alsó körszeleten vízszintes sorokban ez a latin felirat olvasható: OCCUPATUR VI A SOLYMANI EXERCITU D. 7. SEPT. MDLXVI, azaz: Szolimán hadserege 1566. szeptember 7-én foglalta el /nagy/ erővel. Az érem hátoldalán a szövegek és a képi elrendezés megegyezik az előoldaléval. Szigetvár alaprajza előtt itt egy meggörnyedt hátú, tátott szájú vadászeb látható. A felső körszelet felirata: NON COCTA REFUNDO, azaz: mint /számomra/ megemészthetetlent adom vissza. Az alsó körszeleten ez olvasható: RESTITUITUR LEOPOL. M. DEDITIONE FACTA D. 14. MARTA 1689, azaz: A nagy Lipót császár szerezte vissza. Az átadás (tegyük hozzá a hivatalos és végleges azzal, hogy a törökök elhagyták Szigetvárt) 1689. március 14-én történt. Az itt közölt dátum annyiban felel meg a tényeknek, hogy a várból és városból a „Muszola rétre” törököket valóban 1689. március 14-én szállították el a Dunához, amely a téli jégzajlás után ekkor vált hajózhatóvá.

A Szigetvári Várbaráti Kör a város török uralom alóli felszabadításának 300. évfordulójára 200 db 835 ezrelékes finomságú ezüstből, 300 db bronzból és 500 db patinázott bronzból 42,5 mm átmérőjű emlékérmet adott ki. Az emlékérmek az Állami Pénzverőben készültek, tervezője, hazánk Európa-hírű éremművésze, Renner Kálmán.

Az érem előoldalán Matthias Zündt 1566-ban Szigetvárról készített metszete látható, körben egy kronosztichonos felirat: soLIManI zrInIqVe fatIs sVbDIta: Szulejmán és Zrnyi halálával esett el a város. A kiemelt nagybetűk római számértéküknek megfelelő összegzésben 1566-ot, Szigetvár elestének dátumát adják. Az érem hátoldalán a szigetvári Ali pasa dzsámijából kialakított plébániatemplom török kupolájáról Dorfmeister István híres freskójának egy részlete látható, Magyarország felszabadításának allegóriája: egy bilincsbe vert férfit oldoznak ki láncaiból. Körben ezen egy kronosztichonos felirat olvasható: reVInDICata faMe IVre VeterI eXVLtaVerat, azaz: visszanyerve, kiéheztetéssel örvendezett az ősi jognak. A kiemelt betűk 1689-et, Szigetvár visszafoglalásának a dátumát adják.”

 lásd. Molnár Imre válogatott írása. szerk. Ravazdi László. Szigetvár. 2009. 80-81.